MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A magyar állami levéltárak 1962-ben. • 1963. [LK 1963. 329-348. p.]

Krónika 337 az esztergomi (ácsi cukorgyár), a kaposvári (mernyei piarista custodiatus), a sátoraljaújhelyi és a székesfehérvári (ipari üzemek) levéltár. A letétként állami levéltárba helyezett, vagy gazdátlanul maradt, s így állami levéltári őrizetbe vett egyházi provenienciáju iratok közül a győri katolikus autonómia és a sátoraljaújhelyi piarista rendház iratainak rendezésére került sor. A szocialista korszak eddig begyűjtött iratai mennyiségben hozzávetőlegesen még csak egytizedét teszik a levéltárak anyagának. Ezeknek rendezését is több levéltár tervébe kellett iktatni, mert a már megszűnt szervek iratainak rendezését a jogutód szervek nem tudták biztosítani, illetve a jelenleg is működő szervek iratkezelése sem mentes teljesen a hibáktól. A Debreceni Állami Levéltár a felszabadulás után ideiglenes jelleggel működő nemzeti bizottságok és az igazoló bizottságok, az esztergomi a Beruházási Igazgatóság, a kecskeméti a Gépállomások Megyei Igazgatósága, a miskolci az Áttelepítési Kormánybiztosság helyi kirendeltsége és a Mezőgazdasági Igazgatóság, a sátoraljaújhelyi és a szolnoki a begyűjtési hivatalok, a szentesi a Magtermeltető Vállalat iratait rendezte. Sajnos, még nem egy esetben előfordul az is, hogy maguk a tanácsok —- bár a levéltárak ellenőrző munkája elsősorban ezekre irányul — nem teljesen rendezett állapotban adják át iratanyagukat. így az elmúlt évben is az esztergomi, a győri és a szegedi levéltár kénytelen volt jelentős időfelhasználással megyei, illetve járási tanácsi iratok rendezésévél foglalkozni. A Magyar Nemzeti Bank helyi fiókjának iratait a soproni, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratait a kaposvári levéltár rendezte. Az év folyamán a levéltárak összesen 9178 fm iratnak különböző, túlnyomó többségben középszintű rendezését végezték el, vagyis 841 fm-rel többet, mint az előző évben. Ez a mennyiség az egész iratanyagnak közel 7°/o-át teszi, de a rendezési teljesítmény igen aránytalanul oszlik meg az egyes levéltárak között: az Országos Levéltár iratanyagának 4,4%-át, a vidéki levéltárak iratanyaguk 8%-át rendezték. A rendezésen átesett fondokat — amennyiben nagyobbmérvű selejtezésre nem szorulnak — a levéltárak általában mintaállványozzák is. A rendezéssel párhuzamos mintaállványozáson túlmenően csak az Országos Levéltárban került sor nagyobbmérvű, 1000 fm-t meghaladó iratanyag mintaállványozására. A már megrendezett iratok raktári egységeinek jelzetekkel való ellátását rendszeresen csak az Országos Levéltár végezte el, — a tervév folyamán megközelítőleg 5000 fm terjedelemben. A területi levéltárakban az iratok ideális raktári rendje még nem alakult ki olyan, mértékben, hogy ezt a munkát célszerű lenne náluk is rendszeresíteni. Selejtezés Állami levéltáraink iratanyagának közel egyharmada még selejtezésre vár. Eltekintve attól, hogy a sokezer fm irattári ballaszt levéltárba kerülve az iratanyag kezelését és kutatását is megnehezíti, nem kis jelentőségű lenne raktári helynyerés és a népgazdaság nyersanyaggal való megsegítése szempontjából sem ennek a selejtanyagnak kiválogatása és hulladékként való értékesítése. Sajnos, mindaddig, amíg irataink rendezettsége terén á középszintet el nem értük, nagyobbarányű selejtezési munkákat általában nem tudunk tervbe iktatni, pedig még a legszerényebb becslések alapján is a hozzávetőlegesen 40 000 fm anyag átselejtezése révén országosan legalább 10—15 000 fm üres állványzathoz juthatnánk, ami 4—5 évi iratgyarapodásunk elhelyezését biztosíthatná. Az elmúlt évek folyamán végzett selejtezések volumenét véve alapul, legalább két évtizedre lesz szükségünk ahhoz, hogy a már most levéltárban levő anyagot átselejtezzük. Az elmúlt év folyamán a levéltárak a beszállított vagy raktárrendezés kapcsán megmozgatott anyag ún. durva selejtezése során 748 fm iratból emelték ki a számlamásolatokat, régi pénztári bizonylatokat, fölös számban levő körrendeleteket, nyomtatványokat stb. tartalmazó csomókat vagy dossziékat. Az egri, esztergomi és veszprémi levéltár kivételével valamennyi végzett kisebb-nagyobb mértékben az egyes ügyiratok tartalmi elbírálásán alapuló selejtezést is. Az ügyiratok selejtezése részben az egyes minisztériumok által — a ma is működő szervek részére — kiadott szakágazatonkénti ügykörjegyzékek, részben a levéltárosok által esetenként összeállított és a Levéltári Osztály által belső használatra jóváhagyott útmutatók alapján történt. Ezeknél az ún. finomselejtezéseknél is a minél nagyobb mérvű helynyerés volt az elsődleges szempont, s a levéltárakban ezért általában a legtöbb selejtpapírral kecsegtető fondok iratait vizsgálták át. Levéltáraink emellett egy-egy irategyüttes teljes levéltári feldolgozásának keretében a rendezéssel párhuzamosan, ritkábban attól függetlenül is, végeztek selejtezést.