MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Verő Gábor: Az Új Magyar Központi Levéltár működésének másfél évtizede. • 1986. [LSZ 1986/4. 19-29. p.]
Az új épület előkészítésére a levéltár vezetése nem csekély erőfeszítést tett. A kormányzat által biztosított 64 millió forint legcélszerűbb felhasználása érdekében külföldi tapasztalatok számbavételével tanulmányterv és építészeti programterv készült. A levéltár 1975-re épült volna meg, 30 000 ifm befogadására tervezve, sokszorosító, restauráló, mikrofilmező, hangfelvevő, könyvkötő, fertőtlenítő részlegekkel. Egy új döntés sajnos az amúgy is behozhatatlanul megkésett levéltárlétesítésre további évtizedeket jelentő negatív konzekvenciát hozott. Eszerint a levéltár abban az épületben marad, ahol addig működött és ott elfoglalja a Műszaki Egyetem kollégiuma által birtokolt épületrészeket. (Ez az épületnek kb. négyötödét jelentette.) A levéltár beruházási keretét és a számára kijelölt telket pedig egy új egyetemi kollégium építésére adták át. Ez az elhatározás lényeges előnyöktől fosztotta meg az Űj Magyar Központi Levéltárat. Hiszen egészen más, sajátos feladatokra létesült, a legkorszerűbb elrendezési elvek alapján, korszerű építészeti és gépészeti eszközökkel megalkotott modern levéltárat működtetni, és megint más — összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb — egy régi, folyamatos felújításra szoruló, eltérő rendeltetésű középületet levéltári célokra adaptálni. A legsúlyosabb konzekvenciát mégsem ez jelentette, hanem az a körülmény, hogy ennek a döntésnek csupán az első része, a beruházási keret visszavétele és az új kollégium — késedelmes — felépítése valósult meg, a másik része, az épület levéltári hasznosítása nem, illetve csak töredékesen. Időközben az MM Vezetőképző és Továbbképző Intézetét, a Műszaki Könyvkiadót és több kisebb intézményt költöztettek be a házba és a kollégium az új épület birtokbavétele után is tovább használta ennek az épületnek a nagyobb felét. Csak a Budapesti Irodákat Elhelyező Bizottság 1985 novemberében hozott döntése után költözik ki végre 1986 őszén a kollégium még itt működő részlege. A helyén a levéltárnák a már említett idetelepített intézményeken kívül a Budapest Táncegyüttessél, az Eszperantó Szövetséggel és az SOS Gyermekfalu irodáival is osztoznia kell. A megváltozott feltételek csaknem tíz évig lehetetlenné tették a lényeges gyűjteményfejlesztési feladatok megoldását. Az idő sajnos igazolta a levéltár akkori igazgatójának, Réti Lászlónak megállapítását: „... Az UMKL problémáinak nagy része, többsége megoldható lenne, ha ezeknek legalább olyan fontosságot tulajdonítanának az illetékesek, mint amilyent az új levéltári tvr. szelleme, az új levéltár feladatainak fontossága megkövetelne." A levéltár végezte — amit végezhetett. Ellátta alapvető igazgatási teendőit, véleményezésével, tanácsadási szolgálattal segítette az 1969-es tvr.-ben a szervek számára előírt dokumentumok (iratkezelési szabályzat és irattári terv) készítését. Meg kell azonban mondani, hogy ezt az alapvető munkát, a levéltár részben a szerveknek adott irreálisan rövid határidők, (1970. január 1., majd 1971. január 1.) részben a levéltár e feladathoz elégtelen létszámviszonyai miatt csaknem formálisan, íróasztal mellől, a szerveknél megszerezhető kellő tapasztalatok híján végezte. A gondokat tetézte, hogy egyrészt a rövid határidők, másrészt az irattáros szakemberek hiánya miatt is a szervek a legtöbb esetben az ágazati főhatóságok minta-iratkezelési szabályzatát másolták le. Az akkor elkövetett hibák korrigálása máig tartóan érezteti hatását levéltári gyakorlatunkban, mindennapi teendőinkben, a történeti értékek megmentésének munkájában. Nem kevés erőfeszítést tett a levéltár ezekben az években a gyűjtőterületéhez tartozó szervek irattárvezetőinék és kezelőinek képzésére, noha az irattáros szakképzés azóta sem megoldott rendjét ez nem pótolhatta. 1972-ben 400 22