MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Verő Gábor: Az Új Magyar Központi Levéltár működésének másfél évtizede. • 1986. [LSZ 1986/4. 19-29. p.]

Az új épület előkészítésére a levéltár vezetése nem csekély erőfeszítést tett. A kormányzat által biztosított 64 millió forint legcélszerűbb felhasználása érdekében külföldi tapasztalatok számbavételével tanulmányterv és építészeti programterv készült. A levéltár 1975-re épült volna meg, 30 000 ifm befogadá­sára tervezve, sokszorosító, restauráló, mikrofilmező, hangfelvevő, könyvkötő, fertőtlenítő részlegekkel. Egy új döntés sajnos az amúgy is behozhatatlanul megkésett levéltárléte­sítésre további évtizedeket jelentő negatív konzekvenciát hozott. Eszerint a levéltár abban az épületben marad, ahol addig működött és ott elfoglalja a Műszaki Egyetem kollégiuma által birtokolt épületrészeket. (Ez az épületnek kb. négyötödét jelentette.) A levéltár beruházási keretét és a számára kijelölt telket pedig egy új egyetemi kollégium építésére adták át. Ez az elhatározás lényeges előnyöktől fosztotta meg az Űj Magyar Központi Levéltárat. Hiszen egészen más, sajátos feladatokra létesült, a legkorszerűbb elrendezési elvek alapján, korszerű építészeti és gépészeti eszközökkel megalkotott modern le­véltárat működtetni, és megint más — összehasonlíthatatlanul kedvezőtle­nebb — egy régi, folyamatos felújításra szoruló, eltérő rendeltetésű középületet levéltári célokra adaptálni. A legsúlyosabb konzekvenciát mégsem ez jelen­tette, hanem az a körülmény, hogy ennek a döntésnek csupán az első része, a beruházási keret visszavétele és az új kollégium — késedelmes — felépítése valósult meg, a másik része, az épület levéltári hasznosítása nem, illetve csak töredékesen. Időközben az MM Vezetőképző és Továbbképző Intézetét, a Mű­szaki Könyvkiadót és több kisebb intézményt költöztettek be a házba és a kol­légium az új épület birtokbavétele után is tovább használta ennek az épület­nek a nagyobb felét. Csak a Budapesti Irodákat Elhelyező Bizottság 1985 no­vemberében hozott döntése után költözik ki végre 1986 őszén a kollégium még itt működő részlege. A helyén a levéltárnák a már említett idetelepített intéz­ményeken kívül a Budapest Táncegyüttessél, az Eszperantó Szövetséggel és az SOS Gyermekfalu irodáival is osztoznia kell. A megváltozott feltételek csaknem tíz évig lehetetlenné tették a lényeges gyűjteményfejlesztési feladatok megoldását. Az idő sajnos igazolta a levéltár akkori igazgatójának, Réti Lászlónak megállapítását: „... Az UMKL problé­máinak nagy része, többsége megoldható lenne, ha ezeknek legalább olyan fon­tosságot tulajdonítanának az illetékesek, mint amilyent az új levéltári tvr. szel­leme, az új levéltár feladatainak fontossága megkövetelne." A levéltár végezte — amit végezhetett. Ellátta alapvető igazgatási teen­dőit, véleményezésével, tanácsadási szolgálattal segítette az 1969-es tvr.-ben a szervek számára előírt dokumentumok (iratkezelési szabályzat és irattári terv) készítését. Meg kell azonban mondani, hogy ezt az alapvető munkát, a levéltár részben a szerveknek adott irreálisan rövid határidők, (1970. január 1., majd 1971. január 1.) részben a levéltár e feladathoz elégtelen létszámviszo­nyai miatt csaknem formálisan, íróasztal mellől, a szerveknél megszerezhető kellő tapasztalatok híján végezte. A gondokat tetézte, hogy egyrészt a rövid határidők, másrészt az irattáros szakemberek hiánya miatt is a szervek a leg­több esetben az ágazati főhatóságok minta-iratkezelési szabályzatát másolták le. Az akkor elkövetett hibák korrigálása máig tartóan érezteti hatását levél­tári gyakorlatunkban, mindennapi teendőinkben, a történeti értékek megmen­tésének munkájában. Nem kevés erőfeszítést tett a levéltár ezekben az években a gyűjtőterü­letéhez tartozó szervek irattárvezetőinék és kezelőinek képzésére, noha az irat­táros szakképzés azóta sem megoldott rendjét ez nem pótolhatta. 1972-ben 400 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom