MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]
kiemelésére került sor. Ez évente mindenkori állományunk 2,5—3,5%-ának megmozgatását jelenti, ami önmagában is indokolja, hogy iratvédelmi okokból lehetőleg minél több anyagot reprodukcióban adjunk a kutatók kezébe. Ha a fentiek mellett azt is tekintetbe vesszük, hogy a kért anyagot esetenként külső raktárainkból kell beszállítani, hogy azt kiemelés után az anyag referensének is látnia, sőt újabban keletkezett iratok esetében — a kutatási korlátozások érvényesítése végett — egyenesen áttanulmányoznia kell, és hogy előzetes leszámozás nélkül semmi nem juthat az ügyfélhez, érthető, hogy a kutatószolgálat, amely a felvilágosító referenoiaszolgálattal még tovább bővül, munkaidőnknek valóban tetemes hányadát köti le. Egyébként kutatóink száma az 1981. évi csúcs után a következő három évben némileg apadt, majd a tervciklus utolsó évében ismét növekvő tendenciáról árulkodott. A kiállított 5974 kutatási engedély nem takar ugyanennyi kutatót, hiszen az engedélyt évente meg kell újítani. Az évente átlagosan 1200 főt jelentő kutatónak részint csak 46%-a olyan, aki a tervciklus minden esztendejében, vagy legalább több éven át látogatónk volt, részint a másik 54%-a csupán egy, de ötnél mindenképpen kevesebb alkalommal fordult meg nálunk. A kutatási témák a legkülönbféle kérdéskörökhöz tartoztak. Két jelenség mindenképpen említést érdemel. A családtörténeti kutatások részesedése — gyakran persze fedőnevek alatt — változatlanul jelentékeny, és az ilyennel foglalatoskodók kiszolgálása, mivel nem kis hányaduk a kutatás módszereiben járatlan, annak feltételeivel hiányosan rendelkező laikusok közül kerül ki, ismét csak többletterhet ró kutatószolgálatunkra. Másrészt az országunkban végbemenő gazdaságszervezési változásokkal összefüggésben kiszélesedett az érdeklődés gazdasági eredetű és jellegű, gazdaságjogi és szervezési kérdésekben sokszor eligazítást nyújtani tudó anyagunk iránt. Külföldieknek öt év alatt 873 kutatási engedélyt adtunk ki, 67%-ukat szocialista, 33%-ukat más országok állampolgárai számára. A szocialista országokból érkezőknek 40%-a számít vissza-visszatérő törzsvendégnek nálunk, a máshonnét jövőknek viszont mindössze 26%-a. összességében 34 állaim fiai kívántak nálunk kutatni. Akadt indiai, új-zélandi és venezuelai ügyfelünk is, Európából pedig — a miniállamokat leszámítva — csupán Portugália, Írország és Albánia kutatói mellőztek bennünket. Azoknak a kapitalista országokban élő kutatóknak, akik magyarul nem tudnak, nyelvi nehézségek miatt csak mintegy 50 /cra jött el másodízben is hozzánk. Egyébként a külföldiek által végzett kutatások száma — mind szocialista, mind kapitalista viszonylatban — csökkenő irányzatú: 1981-ben intézményünkben még 293 külföldi járt, 1985-re viszont számuk 126-ra apadt. E jelenség mögött döntően világgazdasági problémák húzódnak: magánosoknak is emelkedő kiadást jelent az utazás, a hivatalos kiküldöttek számát is lehetőleg szűkíteni igyekeznek megbízó intézményeik. Persze, nem kizárt, hogy egyes országok esetében a fenti tendencia izmosodásában politikai megfontolások is közrejátszanak... Kutatószolgálatunk bonyolította le a kutatási célú iratkölcsönzéseket is. Ennek során eredeti iratanyagot — 634 kérésre, azaz esetben — csaknem 38 iratfolyóméternyi mennyiségben küldtünk összesen 57 — kölcsönvételre jogosult — intézménynek. Mi viszont 32 intézménytől 117 alkalommal kértünk és kaptunk eredeti anyagot, amelynek mennyisége 8,6 iratfolyómétert tett ki. Filmtárunk 2766 filmtekercset bocsátott 859 alkalommal 28 intézménynek — egyeseknek csupán egy esetben, másoknak folyamatosan — rendelkezésére. A fenti adatok nyugtalanítóak. Hiszen nem éppen előnyös az iratok épségére azok ilyen nagy arányú megmozgatása, amely öt év alatt a Magyar Országos Levéltár állománya több mint l%o-ének postázásával is jár! A vele kapcsola-14
