MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szögi László: Az egyetemi levéltárak feladatai. • 1986. [LSZ 1986/3. 3-10. p.]

SZÖGI LÁSZLÓ Az egyetemi levéltárak feladatai* Az elmúlt években a magyar levéltár ügyet jól ismerő kutatóknak is új — ed­dig ismeretlen — fogalmat kellett megtanulniuk, s ez az egyetemi levéltár in­tézménye. Napjainkban már mintegy tíz nagy múltú univerzitásunkon foglal­koznak az egyetemek történeti értékű iratanyagának feldolgozásával, s kutat­hatóvá tételével. Magam néhány általános kérdést szeretnék felvetni az egye­temi levéltárak feladatáról, a magyar közgyűjteményi hálózatban játszott sze­repükről, s az egyetemek belső szervezetében elfoglalt helyükről. Mindnyájan tudjuk, hogy nemcsak a nálunk régebbi egyetemi hagyomá­nyokkal rendelkező országokban, de a mindössze 100—200 éves múltra vissza­tekintő külföldi egyetemek esetében is megszokott dolog az egyetemi levéltár és múzeum intézménye. Az első magyar egyetemalapítási kísérletet közvetlenül megelőző időkben létrejött prágai, krakkói és bécsi egyetemeken érthető mó­don működnek ilyen intézmények, de a magyar művelődésre nagy hatást gya­korolt német egyetemek szinte mindegyike rendelkezik egyetemi levéltárral, és működésüket több kiadvány, inventárium és közreműködésükkel létrejött egye­temtörténeti monográfia is jelzi.1 (Elég, ha példaként az említetteken kívül itt az azoknál fiatalabb grazi és még fiatalabb berlini tudományegyetem archívu­mára utalok.) A magyar felsőoktatás a középkori egyetemalapítási kísérletektől elte­kintve, nem dicsekedhet 7—800 éves intézményekkel, de közép-kelet-európai viszonylatban mégis jelentős múltra tekinthet vissza. Legrégibb alapítású in­tézményei három és fél, vagy két és fél évszázados történettel büszkélkedhet­nek, de a többi egyetem közül is legalább nyolc rövid időintervallumon, belül ünnepelte, vagy fogja ünnepelni alapításának bicentenáriumát. Hangsú­lyozni szeretném már most, hogy egy intézmény forrásainak értékét nem pusz­tán múltjának nagysága határozza meg. Számunkra és a történeti kutatás szá­mára ugyanolyan fontos lehet egy 60 vagy éppen 35 éves egyetem forrás­anyaga, mint egy 200 éves univerzitásé. A döntő a magyar tudományos élet­ben, a közoktatásban, a művelődéspolitikában betöltött szerepük, hiszen az egyetemeknek ez a különleges funkciója az, ami miatt minden kor számára értékké kell válnia az itt felhalmozódó forrásanyagnak. Az utóbbi másfél évtizedben örvendetesen gyarapodó hazai felsőoktatás­történeti irodalom igen nagy gyengesége, hogy nem támaszkodott, s többsé­gében az egyetemi archívumok híján — nem is támaszkodhatott egyetemi for­rásokra. Kivételek, mint mindig, szerencsére e tekintetben is akadnak, hiszen a debreceni, a soproni egyetem, a budapesti műegyetem és a tudományegye­* A MKE Levéltári Szekciója tanácskozásán 1986. április 10-én elhangzott eQőadás. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom