MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Kállay István: Az Országos Levéltár hároméves terve, 1947–1950. • 1977. [LSZ 1977/3. 519-527. p.]

s rendezési, konzerválási feladataiban a levéltárügy külföldi fejlődésével, sőt tudományos tisztviselői munkásságából a hazai történettudomány — éppen a modernebb társadalom- és gazdaságtörténeti téren, - valamint a település- és történelmi földrajzban — mélyenszántó kezdeményezéseket és hasznos indítékokat is nyert. Az 1922. évi XK. tc.-vel az Országos Magyar Gyüjteményegyetem önkormányzati szervébe foglaltatván be, hivatali- közjogi feladatok fokozatos háttérbe szorításával egyre világosabban körvonalaztatott — a nagy külföldi példáknak megfelelően — tudományos intézmény jellege, céljául tűzetvén ki a történettudományi kutatás széles körű szolgálata és művelése s ehhez az itt őrzött óriási tömegű iratanyag rendszeres számbavétele, modernebb igényű rendezése és konzerválása, valamint a kutató közönséggel való behatóbb és rendszeres megismertetése. Az 1934. évi VIII.te. — megtartván fenti szervei zetét és célkitűzéseit — az Országos Levéltárat a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményévé tette. A tudományos intézménnyé átszervezett Országos Levéltár — tiz osztályra tagolva, élükön egy-egy osztályvezetővel — fokozottabb mértékben foghatott hozzá lényegszerü és sajátos feladataihoz: a történelmi forrásanyag szakszerű és modern igényű konzerválásán tulmenőleg a levéltártudomány gyakorlati és elméleti műveléséhez, iratállagainak rendszeres számbavételéhez, a történettudomány és a kutató nagyközönség gyakorlati érdekeinek mind szélesebb körű szolgálatához, nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítéséhez — elsősorban folyóirata, kiadványai és tudományos tisztviselőinek kiküldetése révén — külföldi tanulságok értékesítésével a hazai levéltárügy fejlesztéséhez, valamint modernebb technikai eszközeivel a külföldön őrzött magyar vonatkozású történelmi forrásanyag rendszeresebb fényképezéséhez és gyűjtéséhez. A háború s főként Budavár ostroma nemcsak megakasztotta az Országos Levéltár ily irányú ujabb fejlődését, de az intézményt szinte létalapjaiban ingatta meg. Heves bombázásnak és ágyúzásnak kitett épülete több mint száz találatot kapván, súlyosan megrongálódott s részben össze is omlott, ablakai teljes egészben elpusztultak, egyik harmadik emeleti raktárhelyisége a benne őrzött iratanyaggal teljesen, az alatta levő második emeleti raktárterem részben kiégett, rendezett iratállagai tekintélyes mennyiségben széthullottak s az omladék alá temetve, vagy repeszdaraboktól találva megroncsolődtak. Cseréptetőzete teljes egészében elpusztult, betonfödémjén s a falak felsőbb emeleti részein nagy lyukak tátonganak úgyannyira, hogy a nagy értékű iratanyagnak még az időjárás viszontagságai elleni kellő védelme sincs biztosítva. A hoszszanti raktárszárnynak hátsó kb. 1/5 része négy emelet mélységben összeomlott, központi fűtőberendezésének kéményét, vele a tornyot, oly súlyos találatok érték, hogy az életveszélyes csonkot félmagasságon alul le kellett robbantani. A tűzvészben és beomlásban teljesen elpusztult a raktártermek berendezéséből mintegy 3400 folyóméter vasállványrendszer. Beomlott a kutatóterem s vele berendezésének tekintélyes része hasznavehetetlenné roncsolódott. A két teherlift egyike kiégett, a másik súlyosan megrongálódott. Ablak és ajtószárnyak a tokokkal együtt, valamint az irodai helyiségek bútorzata is részben elpusztult, részben erősen megroncsolódott. A nagytermek és előcsarnokok művészi díszítése valamint az összes hivatali szobák, folyosók és lépcsőház festése oly mértékben rongálódott meg, hogy tetemes megújításra vár. A fényképészeti laboratórium felszerelése és közvetlen az ostrom előtt beszerzett s a fentebb körvonalazott munkálatokra tárolt tekintélyes mennyiségű nyersanyag készlete nagy részben elpusztult vagy elkallódott. Az ostrom alatt és után az épületben keresztül-kasul járó idegen személyek a rendezett iratkötegek hevedereinek tekintélyes részét elhordták s ezzel az iratcsomók nagy tömege is megoldódott és szétzilálódott. 520