MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
A levéltári munka legfontosabb irányvonalai az SZKP XX. kongresszusa alapján, a második ötéves terv feladatai. Mellékletek: 2 db. • 1956.05.18 [86401-1-5/1956 LOK = MOL XIX-I-18-a]
• . ~ “7 nyos felhasználást biztosító segédletek, rendezettségük nem mindenben kielégítő, Gátolja az iratanyag hozzáférhetővé válását, másrészt-az indokolatlan éberség: anélkül, hogy konkrét jelentőségüket mérlegelték volna, szovjet korszak történetére vonatkozó nagymennyiségű dokumentumot elzárták a kutatás elől s még a kutatásra kiadott -anyagok esetében is számos bürokratikus megkötést alkalmaztak, Ennok a felfogásnak lett eredménye a levéltári anyag filmezésében tapasztalható erős elmaradás in. Súlyos hiányosságként mutattak rá a szovjet levéltárosok a levéltárak forráskiadási munkáinak elmaradására. Kevés forráskiadvány jelent meg, egyes fontos tárgykörökbe/pld. az imperializmus korának nemzetközi kapcsolatai/' a megindult forráskiadványsorozatok folytatása késik. Végül jelentős niáriyosságnak érzik a szovjet levéltárosok a levél tár el máié ti munkák nem egy esetben az élettől, a gyakorlati feladatoktól elszakadt, absztrakt voltát, olyan lényeges kérdéseknek, mint a Szovjetunió Állami Levéltári fonójának kiegészítése, a levéltárak profilozása, az irattárak problémái, levéltártani szemp-ntb 1 valc Tihany ag^lásat. A rendelkezésünkre álló anyag alakján azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a szovjet levéltárosok $. hibák feltárásával egyidejűiig kiküszöbölésük utján is megtették az első lépéseket. Az iratanyagok jobb hozzáférne tővé tételére már történtek intézkedések, s kidolgozás alatt állnak a hiányok myírszuntetését célzó konkrét tervek is, - ha ma még a* éi! tat unk ismert anyagban nem látjuk is a részleteket. Ha a XX. Kongresszus útmutatásai és a sz-vjet levéltárak tapasztalatai alapján megvizsgáljuk a magyar levéltárügy elmúlt éveinek fejlődését és jelenlegi helyzetet megállapíthatjuk, hogy a szovjet levéltárakban tapasztalt hiányosságok jórészben azonos jellegűek a mi levéltári munkánk tudományos vonatkozásokban tapasztalható hiányosságaival . Az egyezés természetes, hiszen mindkét esetben szocialista alapén álló levéltárügyről van szó, minden eddiginél szélesebb lehetőségekkel de nagyobb feladatokkal is. Ami eltérés az összehasonlítás nyomán a problémáink között megmutatkozik, következik egyrészt onnan, hogy a szovjet szocialista levéltárügy a mieakénél sokkal hosszabb múltra és sokkal bőségesebb tapasztalatokra tekinthet vissza, másrészt onnan, hogy a - mind az a rendelkezésünkre álló anyagból is megállapítható - szovjet kollégáink igényeik mérteket igen magas szinten szabják meg. Úgy véljük^ azonban, hogy mindezek a körülmények csak segítségünkre lesznek akkor, Ha a XX* Kongresszus tárgyalásainak követkéz tébena levéltárak elé állított feladatokat s ehhez képest eddigi eredményeinket fel kívánjuk mérni.