MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Kanyar József: A szocialista somogyi levéltárügy néhány kérdéséről. • 1975. [LK 1975/1. 7-10. p.]

A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve 7 ellátásának biztosításáról, amelyhez az egyetemi képzés korszerűsítése csakúgy hozzátartozik, mint az irattárosok, a középkáderek és restaurátorok képzésének megoldása. A soron levő periódusban eredményeink olyan konszolidálására törekszünk, amely egyúttal minőségi fejlődést is jelent. Munkánk a jövőben sem lesz könnyű. A feltételek, amelyek közt dolgoznunk kell, egyik napról á másikra nem javulnak oly mértékben, hogy csak megközelítőleg is ideális körülményeket teremthetnének számunkra. Nem egy területen csupán kis lépésekkel haladhatunk előre. Tevékenységünk tartalmának minősége azonban alapvetően mégis tőlünk függ. E minőség állandó emelésére kell hogy ösztönözzön a levéltári munka igazi értelme: a nép szolgálata. Mert e munka, a múlt és jelen értékes iratainak őrzése és gondozása nem öncél. Rendeltetése az, hogy a ránk bízott dokumentumokat hasznosítsuk, illetőleg hasznosításuk feltételeit biztosítsuk társadalmunk javára. A levéltáros a múlttal is a jövőt szolgálja. E szolgálat nagyrészt közvetett, látványosságot és rögtönös hatást nélkülöző. Mindazonáltal nem gyümölcstelen. Számtalan hajszálerecskén át hozzájárul azoknak a generációknak tudati neveléséhez, amelyeket már közösségi magatartás, szocialista eszmeiség és igazi hazafiság jellemez. A következő esztendőkre ehhez a nehéz, nemegyszer lemondást igénylő, perspektívájában azonban nemes tartalmú munkához kívánok minden kollégámnak erőt és eredményeket. Varga János A SZOCIALISTA SOMOGYI LEVÉLTÁRÜGY NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL Nem véletlen, hogy csaknem azonos időpontban—1950 derekán — fektették le államigazgatásunk új sínpárjait és a szocialista levéltárügy alapjait. A korszak elején az akkor még Somogy megyei Közlevéltár 1950. évi, első államosított évének tevékenységéről szóló zárójelentésemet akkor levéltárvezetőként így sommáztam: „Az elmúlt esztendőben levéltárunk történetében új korszak kezdődött. Megtörtént az elhanyagolt megyei és városi levéltárak államosítása, mely a vidéki levéltárakat teljesen elszigetelt és hajdan a vármegye és a város urainak kiszolgáltatott állapotából felszabadította." Ez a felszabadulás olyan életerős levéltári organizációnak vált a megvalósítójává, amellyel a polgári kori Magyarország nem rendelkezett, s amely — mint éppen mai jubileumi konferenciánk is bizonyítja — kiállta a negyedszázados próbát —, ha az azóta megtett út nem is volt mentes kisebb-nagyobb zökkenőktől, megpróbáltatásoktól. Mégis egyértelműleg levéltárügyünk újjászervezését jelentette, új, felmérhetetlen jelentőségű tennivalókkal és feladatokkal egyetemben, egy nagy átfogó állami tudományos szervezetbe illesztve be azt. A somogyi szocialista levéltárügy negyedszázados mérlegének elkészítése során a legalapvetőbb eredmény az volt, hogy a levéltárunkban őrzött iratanyag — az országos növekedéssel párhuzamban — több mint a kétszeresére növekedett. Ez a növekedés azonban — országosan is, nálunk is — utóbb sajnálatos módon megtorpant és lelassúdott, ma már általános problémája lévén a magyar levéltáraknak