MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár öt éve 1966-1970. • 1972. [LK 1972/2. 441-515. p.]

Krónika 509 Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása Mária Terézia korában. B. Lőrincz Zsuzsa: Magyarország és a Vatikán. 1919—1944. Németh András: A magyarországi kőolajbányászat története. 1937—1949. Népi demokratikus osztályunk osztály vitákat is rendezett egyes módszertani kérdésekről. Ezek voltak: Középszintű segédletek készítése. Csoportszámos iratkezelés. Lyukkártya az iratkezelésben. • * Nem hiszem, hogy tévedek, azt állítva, hogy eredményeink elérésében az igazgatás szervezettségének is szerepe volt. Az igazgatással járó különböző feladatokra, a képzés és továbbképzés feladatait is ide számítva, összesen 12 170 munkanapot fordítottunk. Ez több volt, mint az előirányzott 11 772 munkanap, de teljes kapacitásunknak csak 6,21 %-a, szemben a tervezett 6,95%-kal. Ügyvitel Kétféle ügyviteli munkát végeztünk: irodait és gazdaságit. Az irodai ügyvitelben minden részlegünknek részt kellett bizonyos mértékig vennie, mégis titkárságunkra, annak keretében irodánk dolgozóira hárult elsősorban ez a feladat. Az irodai ügyvitellel járó munka alakulását az iktatott ügyek számának alakulása mutatja legjobban. 1966 1967 1968 1969 1970 Összes Központi iktatás 3356 3625 4331 4386 3712 19 410 Osztályiktatás 1511 772 2477 2943 914 10 617 Rezervált iktatás 17 31 38 17 16 119 Titkos iktatás 20 40 84 19 2 165 Szám nélküli ügy 165 188 130 137 157 777 5069 4656 7060 7502 6801 31088 1965-ben még csak 4835 volt az írásbelileg elintézett ügyek száma. Ez a szám és vele együtt az irodai ügyviteli munka fokozatosan növekedett. Az 1970-es adat azért kisebb az előző évinél, mert a népi demokratikus osztály ügyei nem szerepelnek benne. Az irodai ügyvitel decentralizálására tudatosan törekedtünk, de a döntő lépés ebben az irányban későbbre maradt. Irattárunk terjedelme 5 év alatt 90,27-ről 109,19 folyóméterre, azaz közel 9 folyóméterrel, 10%-kal nőtt. Ez is mutatja az irodai ügyviteli munka növekedését. Még nagyobb méretekben növekedett azonban a gazdasági ügyvitel. Ez annak a következménye volt, hogy 1968-ban a megszűnt Levéltárak Gazdasági hivatala ügykörének jelentékeny részét át kellett vennünk. Igaz, az új feladatokhoz új státushelyeket és kipróbált dolgozókat kaptunk. A változás tehát nem okozott fennakadást. Feladatokban gazdagodott, de ugyanakkor létszámában is megnőtt gazdasági hivatalunk biztosítani tudta gazdasági ügyvitelünk zavartalanságát, annak ellenére, hogy az új gazdasági igazgató működése nem mindenben felelt meg várakozásunknak. *