MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: A Magyar Országos Levéltár és a tanácsi levéltárak 1969-ben. • 1970. [LK 1970/2. 365-385. p.]

Krónika 375 iratairól ismertetés készült. A IV. osztály az év folyamán közel 300 folyóméter középszinten rendezett anyagról készített repertóriumot. A Népi Demokratikus Osztály 585 folyóméter iratot alapleltározott. A Fővárosi Levéltár gondoskodott az alapleltárak és raktári jegyzékek revíziójáról és fondjegyzék szerinti átdolgozásáról. Mutatócédulák a pesti lajstromozatlan tanácsi iratokhoz (1815 — 73), a budai levéltár Acta Iudicialia (1790— 1817) c. fondjához, a fővárosi ügyészség sajtóperes irataihoz (1922 — 33) és a páncélszobai okmányokhoz készültek. A Baranya megyei Levéltár az alapleltárak és raktári áttekintő jegyzékek készítése mellett hozzákezdett Pécs város építési mutatójának elkészítéséhez. A Békés megyeiek teljesen átdolgozták és újabb kiadásra is előkészítették a levéltár (1962-ben megjelent) fondjegyzék ét. Debrecenben a kurrens segédletkészítési munkák mellett alapleltárrevíziót végeztek, és kiadásra készítették elő a kéziratos térképek — bevezető tanulmányokkal és a földrajzi nevek indexével kiegészített — regesztáit. A Heves megyei Levéltár ez évben is folytatta iratanyaga raktári áttekintő jegyzékkel való ellátását, s 12 fondcsoport 415 fondjának (755 iratfolyóméter) segédlettel való ellátásáról gondoskodott. Esztergomban a magyar—csehszlovák iratcsere kapcsán visszakapott Budai Országos Törvényszék Komárom megyei vonatkozású irataihoz (1855 — 61) név- és tárgymutató készült. Salgótarjánban a rendezésen átesett fondok anyagáról négyezer darab adatfeltáró cédulát készítettek. A levéltár a helytörténeti dokumentáció kiépítése erdekében tervszerű és széleskörű adatfeltáró munkába kezdett. Kaposvárott a XVIII — XIX. századi vegyes megyei iratokhoz — rendezésükkel párhuzamosan — név-, hely- és tárgymutató készült. A helytörténeti dokumentáció továbbfejlesztése érdekében a levéltár a veszprémi tanácsi és egyházi levéltárakban, a Baranya megyei Levéltárban, a Dunántúli Tudományos Intézetben és a pápai református gyűjtemény anyagában is végzett adatfeltárást. Szombathelyen Kőszeg város XIII—XX. századi Acta Miscellanea sorozatához kétezer mutatócédula készült. Veszprémben a sokszor használt tanonc-, segéd-munkaadói és munkakönyvi lajstromokat betűrendes mutatóval látták el. Zalaegerszegen elkészült a fondjegyzék kézirata. A Levéltári Leltárak sorozatban az év folyamán az alábbi kötetek jelentek meg: 45. sz. Fábián Istvánné: Az 1848 — 1849-i minisztériumi levéltár. 46. sz. Borsa Iván: Ausztriai levéltári anyagról készült mikrofilmek. 48. sz. Sárközi Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Levéltára. Az Állami Levéltárak Fondjegyzékei sorozatban a Vas megyei Levéltár fondjegyzéke jelent meg. A Levéltári Közlemények Iványi Emmának „Klapka György iratai 1848 — 1892" című forrásközléssel egybekötött anyagismertetését, Szinai Miklósnak és Szűcs Lászlónak „Íratok az 1918— 1919. évi magyar forradalmak történetéhez az Osztrák Külügyi Levéltárban" című tematikus leltárát és a magyar levéltári irodalom 1968. évi bibliográfiáját,.a Levéltári Szemle Borsa Ivánnak „Az Országos Levéltár Filmtárának 1968. évi gyarapodása", Kállay Istvánnak „Az Országos Levéltár Népi Demokratikus Osztálya anyagának gyarapodása 1968-ban", Réti Lászlónak a „Tanácsköztársasági iratok a csehszlovákiai levéltárakban" és Bácskai Verának a „Magyar vonatkozású levéltári anyag Angliában és Belgiumban" című összeállítását közölte. A tanácsok gondoskodtak Lakatos Ernő (szerk.) „A Pest megyei Levéltár tanácsköztársasági iratai" (Bp. 1969), Román János a „Regeszták a Tanácsköztársaság Borsod megyei szerveinek történetéhez" (Hermán Ottó Múzeum Évkönyve 1969), Schneider Miklós „Nógrád megye Levéltára" (Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 17. sz.) és Oltvai Ferenc „A mezőkovácsházi járás iratai Csongrád megye szegedi levéltárában" (A mezőkovácsházi járás helytörténeti-honismereti forrásai. Mezőkovácsháza. 1969.) című segédletének publikálásáról. Kutató- és ügyfélforgalom Az általános levéltárakat 1969-ben több kutató kereste fel, mint eddig bármikor. A kutatók száma 1968-ban emelkedett először háromezer fölé (3292 fő), 1969-ben számuk még tovább nőtt (3789 fő), ami elsősorban a Tanácsköztársaság és a felszabadulás története iránti fokozott helyi igényekkel magyarázható. A kutatási esetek száma 24 091 (az előző évben 26 244) volt. Érdekes, hogy az előző évihez viszonyítva mind a kutatók (18 fővel), mind a kutatási esetek (3837-tel) száma az Országos Levéltárban csökkent, a tanácsi levéltárakban viszont mindkettő (a kutatóké 515-tel, a kutatási eseteké 1887-tel) növekedett. A kutatók közül 171 (1968-ban 150) fő volt a külföldi állampolgár. Ezek közül 140 fő (1968-ban 118 fő) az Országos Levéltárat, 31 fő (1968-ban 32 fő) pedig a tanácsi levéltárakat kereste fel. Elmélyült kutatásokat azonban csak az Országos Levéltárban végeztek (1 kutatóra itt 10—11 kutatási eset jut). Jelentős volt a levéltárak iratkölcsönző tevékenysége is: a jelentések 254 tudományos és mint-12*II.