SZAKMAI KÉPZÉS

Irattári - Gyarmathy Zsigmond: Irat- és irattárkezelői tanfolyam tapasztalatai Szabolcs-Szatmár megyében. • 1985. [LSZ 1985/4. 64-67. p.]

tetésére a megyei könyvtár raktárában került sor szakképzett könyvtári raktárkezelő közreműködésével. Mindig biztosítottuk a fórumot, a kérdezés lehetőségét. A tanfolyam egész menete alatt lehetőséget adtunk arra, hogy a hallgatók a saját, otthoni iratkezelői és riattárosi problémáikat előhozhassák és kérdéseikre megfelelő válaszokat kapjanak. Ez biztosította a tanfolyam továbbképző funkcióját is. Miután ez volt az első ilyen nagyobb lélegzetű tanfolyam, amelyet a LÜSZ 43. § (2) bekezdése szerint a levéltár szervezett a TIT keretében, nem szakosítottuk, nem csoportosítottuk a jelentkezőket a szervek típusai szerint. A hallgatók összetétele sokrétű volt. Bár évek óta rendszeresen van (korábban kéthetes, utóbb anyagi okok miatt csak egyhetes) bentlakásos ügyviteli tanfolyam a termelőszövetkezetek iratkezelői és irattárosai részére, mégis voltak jelentkezők a 200 órás tanfolyamra termelőszövetkezetekből is. Kedvező volt az, hogy nemcsak a közvetlen iratkezelői munkát végzők, hanem az irattári munkát irányítók is jártak a tanfolyamra. Nagyobb csoportot képeztek még a tanácsoknál dolgozó iratkezelők, főként a nagyközségekből. Néhány nagyobb üzem az iratkezelés irányítóit, pl. az igazgatási osztályvezetőket is beiskolázta az irattárosok mellett. (A MOM mátészalkai gyáregysége, a Taurus gumigyár nyíregyházi gyára, a HAFE nyíregyházi gyáregysége stb.) Egy-egy hallgató jött állami gazdaságból, erdészettől, sütőipari vállalattól, vízügyi igazgatóságtól, dohányfermentálótól stb. Mindez a sokszínűséget és egyben a tapasztalatcsere lehetőségét is biztosította. Gyakran hangzott el a tanfolyam ideje alatt, hogy „ezt nálunk nem így csináljuk", s keletkezett parázs vita, ami fokozta a tanfolyam érdekességét, a tanfolyamvezető ilyenkor vitavezetővé alakult át és a megközelítés sokféleségében juthattak el a hallgatók az ügyviteli és levéltári érdek, mint fő kritérium felismeréséhez. Hogyan biztosítottuk a tanfolyam tananyagát? Az hamar kiderült, hogy a hallgatókat megnyugtatná, ha valamiféle írásos tananyag állna a rendelkezésükre, mert a különböző iskolai alapvégzettség, a korkülönbség stb. miatt az előadások jegyzetelése nem volt elég. Ezért sokszorosítottuk a levéltári törvényt, annak mellékletét és a szakágazati minisztériumok szaklapjaiból a hetvenes években kiadott mintairatkezelési szabályzatokat. Megkapták a hallgatók Gyarmathy Zsigmond: A levéltár c. levéltári útmutatóját. Mindenkinek magával kellett hoznia munkahelye iratkezelési szabályzatát. Dr. Pompéry Béla: Irattározás Bp. 1963. c. füzetéből a hallgatók a tanfolyamvezető kijelölése szerint társadalmi munkában fénymásoltak fejezeteket. Ezzel teljes lett a tanfolyam „jegyzete". Az utóbbi füzettel kapcsolatban a foglalkozás keretében gyakorta kellett félhívni a figyelmet arra, hogy a jegyzet még akkor készült, amikor nem adták ki Magyarországon az egységes iratkezelési rendeletet. A gyakorlati foglalkozás keretében mindenki elkészítette a tanultak alapján munkahelyének új iratkezelési szabályzatát, amit a tanfolyamvezető és a levéltárosok véleményezése alapján többször átdolgoztak, s végül a tanfolyam zárására munkahelyi jóváhagyással érvényesítettek is. Különösen ennek a keretében valósult meg a tanfolyam fő célkitűzése, az, hogy minden hallgató lássa, felismerje és követni tudja az irat útját a keletkezéstől a levéltárba kerülésen át a levéltári rendezésig. A tematika ennek a célnak alárendelten született, tehát nem az volt a fő célkitűzésünk, hogy irattárosokat és levéltári kezelőket képezzünk, hanem az irat szakszerű kezelésére megtanítsuk a hallgatókat. A vizsga azt bizonyította, hogy ebben az első kísérleti évben ez sikerült. A tanfolyam helye a megyei levéltárban volt. Itt szerencsésen tudtunk a múzeummal — amellyel közös épületben vagyunk — kooperálni. A nagy előadói termet, ahol kényelmesen elfértünk, alkalomszerűen táblával is felszerelés