SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Levéltári szakemberek állományvédelmi képzése. • 1995. [LSZ 1995/1. 63-67. p.]

Levéltári szakemberek állományvédelmi képzése* A Nemzetközi Levéltári Tanács Állományvédelmi Bizottsága 1993. évi ülésén megvitatta a levéltári szakemberek állományvédelmi képzésének helyzetét, mivel ezen a területen nagy hiányosságok tapasztalhatók. A bizottság tagjai beszámoltak az általuk képviselt országban kialakult gyakorlatról, majd megvitatták tapasztalataikat és megfigyeléseiket. Az ülés végén megfogalmazott ajánlások jól mutatják, hogy az állományvédelmi megfontolások a levéltári szakemberképzés csaknem minden részét érintik. Beszámolómban összefoglalom a bizottsági ülésen elhangzott tapasztalatokat és az ajánlásokat,1

azután ismertetem a magyarországi helyezetet. Az egyértelműség érdekében először tisztázni kell az állományvédelem területén esetenként eltérően használt fogalmakat. Az angol levéltárosok és könyvtárosok egyetértésben — és velük együtt más angol nyelvterületen is általánosan — a következő meghatározásokat fogadják el: Állományvédelem: a levéltári anyag fennmaradásának érdekében tehető valamennyi intézkedés. Konzerválás: az állományvédelmi tevékenység része; a dokumentum anyagának törékenysége, sérülékenysége vagy pedig a nagy kutatási igény miatt veszélyeztetett levéltári anyag aktív kezelése. Resturálás: a konzerválás alatt értendő kezeléseken túlmenően a hiányzó részek gyakorlatilag láthatatlan módon való pótlását is magában foglalja. Levéltári anyagnál e legutóbbi elfogadhatatlan, miután a szöveg kiegészítése megszünteti annak hitelességét. A magyar szóhasználat a levéltári/könyvtári területen a „restaurálás" fogalom alatt az angolok által használt „konzerválás" fogalmat érti, tehát a végzett kezelés nem jelenti a hiányzó részek láthatatlan módon való pótlását, a szöveg vagy rajzolat kiegészítését. A bizottsági tagok beszámolói alapján nagyon változatos kép alakult ki az egyes országokról. Bár meglepő hasonlóság mutatkozik a gyakorlatban, a tapasztalatok mégis különbözőek. Néhány országban szakmai szervezetek működnek közre az állományvédelmi képzésben, másutt csak a nemzeti intézményekben folyó házon belüli oktatási lehetőségek vehetők igénybe. Helyenként a szervezetlen képzés keveredik valamilyen, meghatározott szintű post graduális képzéssel. Bár az állományvédelem területén tapasztalt problémák meglehetősen hasonlóak, a megoldások gyakran eltérőek. Néhány általános jellegű megállapítás azonban az országok többségében egyaránt érvényes. Ezek négy fő csoportba sorolhatók: az együttműködés, a szabványok, az intézményvezetés, valamint az * A Szlovén Nemzeti Levéltárban 1994. szeptember 15-én tartott előadás magyar szövege. 63