SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Müller Veronika: A levéltárkezelői tanfolyamok tapasztalatai. • 1985. [LSZ 1985/3 59-61. p.]

A levéltárkezelői tanfolyamok tapasztalatai A levéltárakban folyó szakmai alapképzés hosszú évek óta vajúdó és égető problémáját a könyvtárkezelői, levéltárkezelői tanfolyamokról és vizsgákról szóló 103/1980. (M K. 12.) KM sz. utasítás oldotta meg megnyugtatóan, amikor lehetővé tette a tanfolyam elvégzését követően tett sikeres vizsga alapján a levéltári középkáderek „Szakalkalmazott III." munkakörbe való besorolását. Az elnevezés azóta „Szakalkalmazott II"-re módosult, de a tanfolyam és a vizsga képesítésre való jogosultsága megmaradt. Az utasítás megjelenését követően több levéltár megrendezte tanfolyamát (1980—81, 1981—82-ben). E két év alatt összesen 95 hallgató tett eredményes vizsgát, és ezzel úgy tűnt, hogy a sürgető probléma, tudniillik a levéltárak igen fontos munkát végző kezelői gárdájának képesítése, megoldódott. Tekintettel arra, hogy a becslések szerint ezt követően az egyes levéltáraknak csak egyegy dolgozóját érinti majd a vizsga letételének szükségessége, célszerűnek látszott, ha a Módszertani Osztály központilag szervez tanfolyamot, illetve konzultációt. Az osztálynak az előző tanfolyamokkal kapcsolatban is volt már teendője, elsősorban a vizsgaelnöki tisztség ellátása, valamint a központi anyakönyvi nyilvántartás. A központi szervezés 1982-ben indult meg, és azóta is élő gyakorlat. A tanfolyam és vizsga szervezése a miniszteri utasítás, az azt követően készített irányelv és vizsgaszabályzat, valamint a központi tantervi javaslat alapján történt. A szervezés feltétele a miniszteri engedély, valamint a vizsgabizottság elnökének a miniszter által történő kijelölése. Ezeknek a követelményeknek minden esetben eleget tettünk. — Az utasítás és az irányelv szerint a képzés időtartama egy év, maximális óraszáma 200 óra. A tantervi javaslat 120 órára készült. Az óraszám végül a Módszertani Osztály által szervezett tanfolyamokon kevesebb mint felére csökkent. Ennek egyik oka az volt, hogy már 1982 nyarán megfogalmazódott az igény a levéltárak részéről, amely szerint a vizsga letétele mind a munkáltató, tehát a levéltár, mind pedig a jelentkezők számára rendkívül sürgős. Ennek megfelelően a foglalkozásokat ősztől tavaszig kellett tartani, az egyéves időtartamot kissé megcsonkítva. A másik és alapvető ok viszont éppen a központi szervezés, amiből következően az ország különböző részeiből érkező hallgatókat havi egy alkalomnál többször nem lehetett a részvételre kötelezni. — A most már közel hároméves tapasztalat alapján az az álláspontunk alakult ki, hogy a legalább kétéves gyakorlattal, rendelkező hallgatók számára — ami az utasítás szerint követelmény — a tananyag jelenlegi óraszámunk mellett feldolgozható. A levéltárak részéről eddig is megnyilvánuló segítőkészség alapján a továbbiakban megoldhatónak tartanánk, ha a jelenleg 59