SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Réfi Oszkó Magdolna: Levéltárosképzés: tanácskozás 1982. november 8-án a Hadtörténeti Intézetben. • 1983. [LSZ 1983/1–3. 217-225. p.]

rukban. A munkatársak között sok a fiatal — sőt pályakezdő — levéltáros. Közülük kevesen rendelkeznek német és latin nyelvtudással, ami elengedhetetlenül szükséges a városi iratanyag megértéséhez, használatához, kutatásához. Heti egy alkalommal gyűlnek össze, egyik héten német, a másik héten latin nyelvű szöveg olvasására. Tematikailag a levéltári anyag felépítése alapján — fondonként - haladnak. Az órák egyik felében a vonatkozó hivataltörténeti tudnivalókat beszélik meg, majd egy rövid nyelvtani rész után iratolvasás következik. Külön nehézséget jelent a gót betűk felismerése vagy a rövidítések feloldása. Ezen — az órai munkához és az otthoni felkészüléshez — írásminták közreadásával segítenek. Gyakorláshoz pedig az éppen soros irattípusból xeroxmásolat áll mindenki rendelkezésére. Balázs Péter (UMKL Módszertani Osztáy) bejelentette, a paleográfiai képzés-továbbképzés terén némileg enyhít a nyomasztó gondokon a „Német paleográfiai gyakorlatok" című — 1983 első felében megjelenő — füzet, amely 20—24 darab XIV—XIX. századból származó, a legszélesebb provenienciájú iratot tartalmaz. A gyűjtemény a nyelvet középszinten ismerőknek nyújt segítséget egy igényesebb, központi továbbképzésre való egyéni felkészüléshez. Dóka Klára (Budapest Főváros Levéltára) a levéltári szakmai vezetés részéről a tanszéken folyó levéltárosképzéssel kapcsolatos igényről beszélt. Legfontosabbnak tartja, hogy ne csak oktatás történjék az egyetemen, hanem nevelés is. Hivatástudatra — és hivatásszeretetre — neveljék a hallgatókat, hogy néhány, a gyakorlatban eltöltött év után ne hagyják el a pályát. Ehhez hozzájárulna, ha a hallgatókat már tanulmányaik ideje alatt megismertetnék a levéltári realitásokkal, azokkal a körülményekkel, amelyek között a későbbiek során helyt kell állniok. Nagyon kevés az ismeretük a gyűjtőterületi munkáról. Tudják a rendezés, a segédletkészítés alapelveit, de azt már kevésbé, hogy gyakran olyan raktári munkát is el kell végezni a sikeres rendezés érdekében, amelyre az egyetem nem készítette fel őket. A fiatal levéltárosok — általában — lelkesen bekapcsolódnak munkahelyükön folyó kutató-feltáró munkába. Ez főleg elméleti tevékenységet jelent számukra. Sok esetben szinte megoldhatatlan nehézséget okoz, hogy kutatómunkájukat írásos „produkció" is kövesse. A levéltárak és az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszék — e tanácskozáson is hangsúlyozottan kiemelt és óhajtott — együttműködése eredményeként ma még igen sök megoldatlan feladat kerülhetne megoldásra, segítve ezzel az egyetemi oktatást. A levéltárakban van olyan tudományos és szakmai gyakorlattal rendelkező szakembergárda, akik — ha megkeresnék őket — örömmel vennének részt a közös munkában (pl. irattani kutatásban). Ami a szakma megszerettetését illeti, a levéltárak igen sokat tudnak tenni a középiskolások felé. Ez lesz a Levéltári Szekció egyik programja a következő, az 1983. évben. A hozzászólások után Kállay István összefoglalva az elhangzottak lényegét, válaszolt a felmerült kérdésekre. A le vél tárosképzésről elmondott bíráatok, kritikák többsége megfontolt, korrekt, a jelenlegi helyzetet jól ismerő és érzékelő vélemény volt, melynek alapja a segítő szándék. A javaslatok közül több (pl. együttműködés az elméletben és a gyakorlatban) közös akarással megteremthető, néhány (pl. aránytalanságok az oktatásban, nyelvtanulás) csak a művelődési kormányzat részéről tett újabb intézkedés révén valósít-224