SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Réfi Oszkó Magdolna: Levéltárosképzés: tanácskozás 1982. november 8-án a Hadtörténeti Intézetben. • 1983. [LSZ 1983/1–3. 217-225. p.]

feladat elő állít majd bennünket, amit a jelenlegi létszámmal megoldani nem tudunk. A „Bevezetés" című tárgyat heti 4, a történeti földrajzot heti 2, a kormányzattörténetet heti 4, a helytörténetet heti 2 órában oktatjuk. Ez azt jelenti, hogy minden történész végzettségű szakember a felsorolt tárgyakat kötelezően hallgatta az egyetemen. A további feladatokról még annyit, hogy hasznos lenne a fent említett 40 tárgyat csoportba osztani. így: — idegen nyelvek (német, latin), — oklevél- és iratolvasás (latin, német, magyar), — irattan, — kormányzattörténet, — levéltártan, — informatika. Ez lenne az a hat nagy tárgycsoport, amelybe sűrítve a tantárgyakat, jóval áttekinthetőbbé tehetnénk a le vél tárosképzést. Szakemberképzésünk átalakulóban van. Önöknél éppen azt várjuk, hogy hozzászólásaikban elhangzó tapasztalataikkal, ötleteikkel vagy kritikájukkal törekvéseinkhez segítséget nyújtsanak" — fejezte be előadását JCállay István. Az első hozzászóló Czaga Viktória, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa volt. Ő a fiatal levéltáros generáció azon csoportjához tartozik, akik érettségi után levéltárban kezdtek dolgozni, onnan mentek az egyetemre, majd annak elvégzése után korábbi munkahelyükre kerültek vissza. így dolgozott levéltári munkaerőként és kezelőként, majd — mint diplomás — referensként, és később a kiadványi munkába is bekapcsolódott. Az egyetemet abban az időszakban végezte, amikor a levéltáros szak hároméves ún. „C" szak volt. Tapasztalata szerint az oktatás-képzés elsősorban a középkorra koncentrálódott, így az oklevélolvasás, a latin paleográfia, diplomatikatörténet, pecséttan nagyobb hangsúlyt kapott. Ugyanakkor az újkori hivataltörténetre és egyéb, a modern iratanyaggal kapcsolatos stúdiumokra sokkal kevesebb figyelem összpontosult. Előnyük volt a többi történelem szakos hallgatókkal szemben, hogy — középkori vonatkozásban — az egyes eseményeket és főként a kormányzattörténetet jobban megismerték. De az elmélet gyakran és tartósan elszakadt a gyakorlati levéltári munkától, amelyhez szinte alig kaptak a későbbiek során hasznosítható ismereteket. így a hallgatók nem szereztek megfelelő jártasságot sem. Mivel az egyetemi levéltári gyakorlat szinte kizárólag Magyar Országos Levéltár és Új Magyar Központi Levéltár-centrikus, diplomásként visszatérve Budapest Főváros Levéltárába nem az egyetemen tanultakat hasznosította munkájában, hanem a korábbi gyakorlatban szerzett ismereteket kellett felújítania. A levéltárosképzés sikerét nagymértékben nehezíti, hogy a szakmának nincs elég presztízse és tulajdonképpen nem is alakulhat ki róla megfelelő kép a fiatalokban. Ennek oka: amíg a középiskolás diákok együtt nőnek fel a könyvekkel, könyvtárba járnak, megismerve annak rendszerét, felépítését, használhatóságát, szinte természetessé válik számukra a könyvek világa, a könyvtári környezet, addig a levéltárakba be sem léphetnek, hiszen kutatási engedélyt 18 éves kortól - gyakorlatilag csak az érettségi után — kaphatnak. 221