SZAKKÖNYVTÁR ÉS FOLYÓIRATOK

Borsa Iván: A Levéltári Híradó kezdetei. • 1990. [LSZ 1990/3. 3-8. p.]

szagok levéltárügyének tapasztalatait. Történt ez akkor, amikor ezeknek az országoknak levéltáraival, illetve levéltári igazgatóságaival semmiféle kapcsolatunk nem volt az ország teljes elzártsága miatt. A lengyel levéltárosok Archeion című hagyományos folyóirata, valamint az NDK levéltári igazgatóságának 1951-ben indult új folyóirata, az Archivmitteilungen jelentette az egyetlen, közvetett kapcsolatot. (Az akkori kapcsolat-nélküliségre, a minden irányú elzárkózásra zárójelben egy személyes élményt kell megemlítenem. 1948 után feleségemmel először 1951-ben kaptunk útlevelet abból a célból, hogy Csehszlovákiában a Komárom melletti Csallóközaranyoson meglátogathassuk feleségem szüleit, akik ekkor ismerhették meg unokáikat. Felhasználva ezt a látogatást Csallóközaranyosról telefonon felhívtam szakmai kapcsolatteremtés és egy személyes találkozás érdekében a szlovák levéltári hatóság vezetőjét Pozsonyban, aki ajánlkozásomat — bizonyára engedély hiányában — elhárította.) Tulajdonképpen egy véletlen szerencse folytán, a Moszkvából diplomáciai szolgálatból visszatért Perényi József későbbi egyetemi tanár jóvoltából sikerült szert tennünk A. V. Csernovnak A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban című, 1940-ben megjelent munkájára. Ezenkívül sokáig csak történeti folyóiratokban megjelent, a levéltári tevékenységet csak közvetve vagy csak részben érintő cikkek álltak rendelkezésünkre. A Híradó első két számában Csernov könyvének első fejezete és bevezetése jelent meg Bélay Vilmos fordításában. (Csernov könyvének nem teljes fordítását a LOK még 1952-ben külön kötetben sokszorosítva kiadta.) A külföldi szakirodalom fordításainak és ismertetéseinek ez a vezető szerepe az 1952. évi 2. számtól kezdve megszűnt. 1952 elején ugyanis Vincze Editet áthelyezték a Magyar Munkásmozgalmi Intézetbe, ahonnan Hajdú Tibor került csereképpen a LOK-ba, aki az 1952. évi 1. szám szerkesztési munkáit befejezte, majd a 2. és a 3. számot önállóan szerkesztette, Mandl Sándorné közreműködémaradt. Az 1952. évi 2. számtól kezdve a fordítások aránya lecsökkent, helyükbe ismertetések léptek, s a Híradó szerkezete lényegében elnyerte alapvosével, akinek ez a szerepe a 4. füzetet szerkesztő Vörös Károly mellett is megnásait, amelyeken ugyan a közel négy évtized során kisebb-nagyobb változás sok történtek és bizonyára még fognak is történni, de az akkori elgondolás mv is létezik. Az 1952. évfolyam még arról is nevezetes, hogy ez volt az egyetlen, amely négy füzetben jelent meg a Levéltári Szemle 1985-ben történt újjászer, vezéséig. A Híradónak volt szerkesztőbizottsága, de a tagok neve — mint a szerkeszt tőké — nem szerepel az első két évfolyam füzetein. 1951 novemberében az els<? szerkesztőbizottság tagjai e sorok íróján kívül még Ember Gyözö, az Országos Levéltár főigazgatója, Fügedi Erik, a LOK tudományos osztályának vezetője, Kubitsch Imre, az Országos Levéltár csoportvezetője és Szedő Antal, az Országos Levéltár miniszteriális osztályának vezetője voltak. Az első szerkesztőbizottsági ülés 1951 novemberének utolsó napjaiban volt. A kezdetek felvázolásához feltétlenül hozzátartozik a szerkesztés és a kiadás akkori körülményeinek rövid bemutatása is. Hogy a folyóirat mennnyire volt úttörő és egyben merész vállalkozás, jelzi az is, hogy a LOK akkori dolgozói közül senki sem volt, aki valamikor is foglalkozott folyóirat-szerkesztéssel vagy -kiadással. Ez különösen meglátszik az első két évfolyam öt füzetén. Ezeken ugyanis például még a szerkesztő neve sincs feltüntetve, sőt az első számban írt rövid közleményét Vincze Edit Szerkesztő aláírással szignálta. Részben a gyakorlatlanságnak tulajdonítható, bár a költségcsökkentés is oka lehetett, hogy az első számok A/4-es méretű lapjain 52—58 sorban 65—70 leütés van.