LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Scholz Tamás: A pH fogalma és szerepe a restaurálásban. • 1970. [LSZ 1970/3. 705-722. p.]
órahosszat extrahálják. /Extrahálás: az eltávozó oldószergőzöket állandóan visszacsepegtetve a kivonást végző oldathoz, tulajdonképpen egy állandó folyadékmennyiségével melegen kioldjuk a mintából mindazon alkotórészt, mely az oldószerben oldódik./ Extrahálás után az oldatot szobahőmérsékletre hűtik, majd pH mérő műszerrel és üvegelekdród segítségével megmérik az oldat pH-ját, és ezt tekintik a papir pH-jának. Ezzel a módszerrel a papírból mindazon anyagok átkerülnek az oldatba, melyek meleg vizzel kioldhatok. Ez & módszer akkor alkalmazható, ha a papir összsavasságát kívánják megállapítani. Ha azonban - mint arra a nyomdaiparban igen gyakran szükség van, - pl. a festék felvitele érdekében csak a papir felületének pH-ját kivanjuk mérni, a módszer nem alkalmazható, mert nem csak a papir felületi pH-ját befolyásoló anyagok kerülnek át a kivonatba, hanem a papir belsejében levő kioldható anyagok is. Ugyancsak nehezen képzelhető el, hogy restaurálási célokra alkalmas lenne ez az eljárás, hisz ritkán van arra lehetőség, hogy a papírból, vagyis a restaurálandó iratból, vagy oklevélből a mintavételhez elegendő nagyságú - 1 gramm - papir darabot levághassunk. Ugyancsak hátránya az eljárásnak a hosszú extrahálási idő. Ezért nem egy esetben ugy módositják a fenti eljárást, hogy a papir felületéről kb. 0,1 gramm mennyiséget kaparnak le, és azt 10-15 percig hideg desztillált vizben hagyják állni, majd ennek az oldatnak a pH-ját határozzák meg. Restaurálási szempontból ez az eljárás sem alkalmazható általánosan, mert nem minden esetben van arra lehetőség, hogy az irat felületéről mintát vegyünk. A pH mérés technikájának fejlődésével megjelentek az utóbbi időkben azok az üvegelektródok, melyeknek mérőfelületét nem a hagyományos gömbalaku, hanem sik lemezből alakították ki. Ezek az üvegelektródok arra a célra készülnek, hogy sikfelületü anyagok felületén közvetlenül lehessen az üveg és az összehasonlító elektródok ráhelyezésével az anyag felületének pH-ját megmérni. A sik elektródok alkalmazását az tenné kivánatossá, hogy 'gyors, és a minta sérülés, nélküli mérését teszik lehetővé. Azonban mint R.R. Coupe és munkatársai n A pH jelentősége" cimü cikkéből kiderül /9/, ezekkel a felületi elektródokkal is nem egy probléma van. A szerző több gyár siküveg elektródáját hasonlította össze a TAPPI szabványban előirt extrakciós mérési móddal. Arra a megállapításra jutott, hogy a két módszerrel kapott eredményekből bár következtetni lehet egymásra, azok nem azonosak: eltérésük minden papírfajtánál más és más. Ennek okát abban keresi, hogy a felületi pH mérésben csak a felületen levő hidrogénionok vesznek részt. Ezek mennyiségek ezek szerint nem azonos az extrakciós mérésnél a papir egészében meglevő hidrogénionok mennyiségével. Szerző munkái során több, a mérést esetleg befolyásoló tényezőt vizsgált meg, műszere hitelesítésekor azonban egy elvi hibát elkövetett. A pH mérés előtt ugyanis előbb állandó pH-ju, úgynevezett puffer oldatban először hitelesitik a pH-mérőmüszert, és az elektródokat, és
