LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
egy-egy sorozattöredék- részeinek filmezéséről van itt szó - ez a munka a 4 pont alá tartozik - hanem teljes sorozatok felvételezéséről. A tervek készítése előtt tehát igen alaposan meg kell ismerni a számbajövő levéltárak anyagát és csak után! lehet megindítani a kijelölés munkáját. így az ilyen nagyobbszabású kiegészítő mikrofilmezésnek rendszerint előfeltétele a levéltári leltárak megszerzése, ami, ha azok csak kéziratban vannak meg, ismét mikrofilmen történhetik Egyes országokban - így Amerikában — már olvan leltárak vannak melyekben az idegen országokat érintő fondok külön vannak jelölve Izek a kiegészítő mikrofilmezés tervének elkészítésére igen jól haszna hatók' íA leltár természetesen csak a fondok, sorozatok kijelölésére alkalmas a Vá]ogatá7elv5zése külön feladat, a fond vagy sorozat részletes átvizsgálásával evegzen alapokra fektetett és így végzett kiegészítő mikrofilmezés végeredményben nagyfontosságú történettudományi dokumentáció, amely mindenekelőtt a történettudományi kutatásnak jelent gyakorlati hasznot, hiszen a levéltári anyagot elsősorban és legmélyrehatóbban történettudományos kutatók használják. Ebből következik, hogy a tervek összeállításában és a kivitelezés időrendjének megállapításában történészeknek és levéltárnokoknak együtt kell működni, mert csak közös munkával jöhet létre kielégítő eredmény Meinert szól arról igen meggyőzően, hogy a történettudományi dokumentáció fundamentuma I számításba jövő anyag helyes kijelölése ami a törtérósz feladata és amit attól a levéltárnok nem is akar elvenni. De mindiárt hozzáteszi hoev a levéltárnok maira is historikus, hiszen másként feladatátaligha tudná mfgfelelLn ellátni Az anyag válogatásának és értékelésének művese is rendelkezik és éppen ebben jelentkezik MelcS szemben E felelősség'alapján kel]l tehát a evéltáS^ seben SaszáiS van szó MeiS a tört kívánniNagyobb ^^Inttataiad tárnok ilvfn rmnó^S K^sttétín&ls teljJssé tételének ZvtiTz^ nedto ftö^ettudotoá^ SSSSSf^ levéltárosok 3. Az eredetit pótló vagy helyettesítő mikrofilmezés.TM Az eredeti helyébelep a mikrolilm akkor, na a) az eredeti valaminő okból elpusztult, b) az ere¬ detit annak filmrevétele után bezúzták vagy más módon megsemmisítették, c) az elpusztult eredetit mikrofilmen a tükröző iratokból rekonstruálják, végüL d) ha az eredeti kikerült az országból. Az első esetben a film érvényességéve-A francia elgondolásokra, tervekre és eddigi eredményekre vonatkozólag Francois feljebb idézett cikke tájékoztat (Gazette 1953. nr. 14. 31—37.), továbbá Journée du Microfilm (uo. 1854. nr. 15. 40-43.) és Esquisse (Archívum 1953. 101-103.). Portugália, India és más országok tevékenységére már korábban utaltunk. " L . erre Meinert az 1950. évi német Archivtagon tartott beszámolóját (Archivar Jg. 4. 32—33.). 67 Braibant, a francia levéltárak főigazgatója személyes irányítása mellett folyik a kiegészítő mikrofilmre veendő bel- és külföldi anyag jegyzékének elkészítése (Frangois, Le rőle internationale- Gazette 1953. nr. 14. 35.) Ugyanitt belga példa is. 58 Esquisse (Archívum 1953. 88—89.).
