LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
Persze, nem szabad azt gondolnunk, hogy most már minden levéltárnok „filmcentrikus" szemléletű. Vannak ilyenek is szép számmal, — sőt túlzók is akadnak — akik azt gondolják, hogy a jövőben a levéltárakat már csak filmen fogják őriznie Velük szemben áll a másik tábor, a megfontolva haladók tekintélyes serege, amely a filmet csak szükségmegoldásnak tartja és nem hajlandó azt az eredetivel egyenértékűnek elfogadni. Ezek szerint a film az eredetit sohasem pótolhatja. (Az alapvető aspektusokban, a védelem és dokumentáció kérdésében természetesen e két nézet között sincs különbség.) Mint minden új technika, így a filmezés körül is szükségszerűen jelentkeznek nézeteltérések, azonban a fejlődés, a praxis által produkált eredmények, az új gyakorlati előnyei lassacskán mindig kiegyenlítik az ellentéteket és megteremtik az új alkalmazásának mindenki által elfogadható alapjait. Addig azonban bizonyos technikai, pénzügyi és jogi akadályoknak kell megszűnni, melyek ma még többé-kevésbé útjában állanak a mikrofilm igazán széleskörű elterjedésének. Vegyük őket sorra. a) Az első és legfontosabb kifogás, amit valóban joggal lehet a filmezéssel szemben említeni, a film tartósságának kérdése. Tapasztalat e téren még nem áll rendelkezésre és jelenleg pozitívumnak csupán annyi látszik, hogv a most gyártott ún. biztonsági film 100 évig biztosan, esetleg 200 évig is eltart. Ezzel az időtartammal azonban a levéltárnok nem elégedhetik meg, különösen nem, ha az eredetit pótló mikrofilmről van szó. A filmet előállító ipar ugyan azt bizonygatja, hogy az ecetsavas alapra öntött mikrofilm tartóssága a jóminősógű famentes papírét eléri, tehát el fog tartani 400—500 évig, ami már kielégítd volna, csak az a baj, hogy ez gyakorlattal nincs bebizonyítva. A Landshut-i Archivtag előadója, Meinert, a francia és angol levéltárnokok, a svéd kormánybizottság egyformán Önálló könyvek és füzetek, a periodikák : szaklapok, folyóiratok, közlemények tömege jelenik meg évről évre szerte a világon, melyek részben vagy egészben a mikrofilm és a Szövetségi "Köztársaság racionalizáló bizottsága (Auschuss für Wirtsehaftiiche Verwaltung) külön feladatnak tekinti összegyűltését és róla naprakész „DokumentátionskarteT'g fiLt Ebbfl a kartotékból Siti }dH^L^Kn^^^^&^. ^rf l^ü^t S — a film : 122—125 ; 125—127. és 237—239.) Az összeállítás használatát nagyon megkönnyíti, hogy az egyes könyvek, cikkek, értekezések után rövid tartalmi kivonat közli azok fontosfbb eredményeit. Az International Federation for Documentation (FID> által 1953-ban Hágában „Manuál on document reproduction and selection" címen meg-A könyv tárgyak szerint (filmfajták, leolvasók, felvételezés, filmelhelyezés stb.) tagolód* — 1956. — Nr. 3. 167—187.) Ez utóbbi a FID imént idézett kézikönyvéhez hasonlóan ugyancsak tárgyi címszavak szerint közli az irodalmat. Nemzeti és nemzetközi bibliográfia található az „Archivar" köteteiben, ezenkívül az összes, a jegyzetekben idézett
