LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
A MIKROFILM A LEVÉLTÁRBAN * 1937 óta, amikor Kossányi Béla - magyar nyelven elsőnek - összefoglalta a fényképezés levéltári alkalmazásának akkori ismereteit,1 a mikrofilmezés mérföldes lépésekkel fejlődött és a levéltári munka egyik fontos segédeszköze lett. Tanulmányunk ezt a fejlődést kívánja bemutatni. Első részében a mikrofilm általános jelentőségével és használatának területeivel foglalkozunk, majd saját levéltári filmezésünk történetét, jelenlegi szervezetét, munkáját és eredményeit tárgyaljuk meg, végül a fejlődés, a jövő perspektívájának néhány kérdését vetjük fel. I. A mikrofilm jelentősége A mikrofilm a levéltárakban a második világháború után szinte egyik napról a másikra került az érdeklődés középpontjába. Ennek két oka volt, Az egyik annak felismerése, hogy az anyag védelmére az eddiginél sokkal hathatósabb rendszabályokra van szükség, a másik a modem dokumentációs követelmények és igények nagymérvű megnövekedése. Az anyag védelme és az anyag felhasználása tehát az a két tényező, mely a mikrofilmet a levéltárnok nélkülözhetetlen segédeszközévé avatta. A világháború hatalmas méretű pusztításokat okozott a kultúr ja vakban, közöttük a levéltárak anyagában is. Az egyes országokban általánosan alkalmazott védelmi rendszabályok, elsősorban a levéltárak kitelepítése hadműveleti célpontoktól távol eső vidékekre, falvakba, elhagyott bányákba nem bizonyultak elég hatásosnak, sőt nem egy esetben a pusztulást éppen a kitelepítés okozta, hiszen így az anyag „gazdátlanná" vált, őrző nélkül maradt.2 Űj és hatásosabb eljárást kellett tehát * keresni a védelem céljaira és ezt a mikrofilmben találták meg, mely egyedül látszott és látszik ma még inkább alkalmasnak a hathatósabb megóvás biztosítására. Mikrofilmezéssel már a háború idején is mentettek — igaz, csak kis mértékben — levéltári anyagot,3 és ezek a bizton¬ * A tanulmány 1958 június végén készen állott, így későbbi irodalmat nem idéz. X„A fényképezés a levéltár szolgálatában" (Levéltári Közlemények: Levt. Közi. — 1937. 199—209.) 1946-ban Bélay Vilmos számolt be a levéltári mikrofilmezés külföldi elterjedéséről és eredményeiről „A mikrofilm alkalmazása a levéltárban" címen (uo. 1946. 21—26). Ezután több magyar cikk a kérdéssel kapcsolatban nem jelent meg. — Külföldi levéltári irodalom, a külföldi levéltárak működésének ismertetése kapcsán már 1937 előtt is többen felhívták a figyelmet a fényképezés hasznára és jelentőségére, így pl. Szabó István 1930-ban (uo. 1930. 127.). 2 A forrásanyag nagy károsodására a német levéltárak veszteségeit említjük. Részletes kimutatást közölnek róla a Der Archivar — rövidítve: Archivar - című német levéltári folyóirat 1. és 2. évfolyamában. Tanulmányunk során más viszonylatokban foglalkozunk majd a francia, olasz, lengyel és magyar levéltári iratok pusztulásával. *Az előző jegyzetben idézett kár jelen&^^ megkezdődött nagyarányú mentési munkálatoknál a fihnezés nemho|y nagyobb, de még említésre méltó szerepet sem játszott, kivéve néhány esetet, mint pl. a hamburgi állami levéltárat (Archivar Jg. 1. 97—134.).
