LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - P. Holl Adrien: A restaurátor szemével. Katasztrófa utáni mentés a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában. Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. 73-79.
74 Levéltári Szemle 70. évf . a lépcsőházban ideiglenesen tárolt iratanyag porrá égett és restaurátori szemmel nézve is menthetetlen volt. A levéltárban tűzkárosodott iratanyag nem volt, az oltóvíz – korommal keveredve – okozta a levéltári és könyvtári iratanyag károsodását. A levéltár raktárába lépve nem az iratokat pillantottam meg először, hanem a gumicsizmában, kesztyűben munkálkodó, embert próbáló időket élő levéltárosokat. Kollégáimmal nekiláttunk a munkának: a nedves dobozokat műanyag rekeszekbe helyeztük úgy, hogy két személy meg tudja emelni a műanyag ládákat; közben a többiek molnárkocsi segítségével kihúzták a telerakott rekeszeket a teraszra. A levéltári raktárban a mennyezeten néhány helyen beszivárgott az oltóvíz, de szerencsére a levéltári dobozokban tárolt iratanyag nem károsodott, hiszen a hullámkarton felfogta a nedvességet. Mivel a zsúfolásig megtelt raktárban kényszerűségből a földön is tároltak iratokat, így sajnos, a mintegy 5 iratfolyóméternyi – a földön dobozokban elhelyezett – levéltári anyag elázott. A mentés megkezdése előtt a BFL-ben előkészítettük az elázott iratok – főleg az utóbbi időben átvett, az 1980–1990-es és a 2000-es években keletkezett gazdasági és egyházigazgatási iratok, tervek, templomfelújítások iratai, bekötött folyóiratok és az 1601 és 1850 között megjelent külföldi nyomtatványok – szárítási folyamatának megszervezését, különböző szakmai csoportok felállítását. Az első lépések A katasztrófa helyszínén nem volt áram, az ablakok többsége betört és kb. 15 cm magasan állt a korommal keveredett oltóvíz. A helyszínre érkezésünk előtt a tűzoltók már kiszivattyúzták a víz nagy részét, a maradékot a Ráday Levéltár munkatársai távolították el, lapátolták fel. Az összegyűjtött vizes iratanyagot nem tudtuk a levéltárba (BFL) szállítani, mert a gépkocsinkban kevés hely volt. Az udvaron lévő építkezési vállalkozót kértem meg arra, hogy segítsen, s szállítsa el a levéltári anyagot az egyik – megfelelő méretű – teherautóján intézményünkbe. Meglepődött – ma is előttem van az arckifejezése –, amikor azt mondtam, hogy felbecsülhetetlen értékű levéltári anyagról van szó, amely a magyar kulturális örökség része, s csak egy van belőle! A segítőkész vállalkozó rendelkezésünkre bocsátotta az egyik teherautót, s a szállítmány egyik munkatársam kíséretében hamarosan Budapest Főváros Levéltárába érkezett. A gyors cselekvésnek köszönhetően szinte csak 50 óra telt el a beázást követően, s joggal remélhettük, hogy minden anyag megmenthető lesz, nem következik be komolyabb károsodás, penészesedés. A vizes katasztrófák esetén versenyt futunk az idővel: 48–50 órán belül cselekedni kell! Ki kell szárítani az anyagot a restaurátorok irányításával (lehetőség szerint nem a katasztrófa helyszínén), vagy le kell fagyasztani az iratanyagot, ha nagyobb mennyiségről van szó és nem áll rendelkezésre kellő idő. P. Holl Adrien
