LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Levéltári állományvédelmi ajánlás. • 2005.04.22 [Levéltári Kollégium 1. sz. ajánlása]

I. A levéltári dokumentumok anyagával és a dokumentumokat károsító környezeti hatásokkal kapcsolatos alapvető tudnivalók 1. A levéltári dokumentumok anyaga 1.1. A papíralapú levéltári anyag (1) A papír rostos, általában cellulóztartalmú anyagból (pamut, fa, gabonaszalma stb.) és különböző adalékanyagokból (zselatin, enyv, gyanta, fehérítőanyag stb.) tevődik össze. A papír szilárdsága a rostok nemezelődése és a rostokat alkotó cellulózmolekulák hidrogénkötései révén alakul ki. A rostos szerkezet a papírt nedvszívóvá teszi. (2) Az 1850 előtt rongyhulladékból kevés adalékanyaggal készült papír tartós, öregedési folyamata lassú, minőségét évszázadokig képes megőrizni. (3) A 19. század második felétől általánossá vált fatartalmú papír hajlamos a lignin (facsiszolat) okozta savas bomlásra. A fatartalmú papírban a gyártásnál használt savak is visszamaradhatnak, és többnyire káros fém- (vas-, réz-, mangán-)szennyeződéseket is tartalmaznak. A savas kémhatású papír erősen sárgul, rövid időn (30-50 éven) belül törékennyé válik és a kedvezőtlen környezeti hatásokra is érzékenyebben reagál. A savas papír a vele érintkező papírt is savassá teszi. (4) A természetes anyagból készült savas tinták (vas-gubacs vagy vasgallusz tinták) károsítják a papírt, és maga a tinta is - oxidáló vagy savas hatásokra - elhalványulhat. A 19. századtól elterjedt szintetikus tinták jóval érzékenyebbek a fényre és a nedvességre, mint a természetesek. A golyóstolltinta nem hatol be a papírba és sokféle szerves oldószerben oldódik. A 19. század előtt is használt koromtinta viszont nem tartalmaz semmilyen, a papírt károsító anyagot, és maga is ellenáll a fizikai és kémiai hatásoknak. 1.2. Pergamenalapú levéltári anyag (1) A 16. század előtt keletkezett levéltári dokumentumok jellemző anyaga, a pergamen juh, kecske vagy borjú bőréből, meszes kezeléssel, cserzés nélkül készült. Ez utóbbi miatt a pergamen különösen érzékeny a nedvességre. A nedves bőrt keretre feszítve szárították, ennek következtében a pergamenben a fehérjerostok a felülettel párhuzamos síkokba rendeződnek. (2) A pergamenre általában vas-gubacs vagy vas-gallusz tintával írtak, díszítésére többnyire szerves eredetű színezéket, festékanyagot használtak.