LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése. • 1936. [LK 1936. 68-78. p.]
A boríték-méretek megválasztásánál a lehetőséghez Képest a borítékolandó oklevelek méreteihez kell alkalmazkodnunk, még pedig annak szem előtt tartásával, hogy minden egyes oklevelet lehetőleg kiterített állapotban, hajtogatlanul borítékoljunk. Minden törés, hajtás — hogy úgy mondjuk — egy „locus mínorís resistentíae", amely idővel elkerülhetetlenül az oklevél rongálódására vezet. Az okleveles anyag kezelése s raktározása szempontjából igen kívánatos az egyöntetű, szabványosan méretezet borítékoknak az alkalmazása. Ezt minden aggályoskodás nélkül meg is tehetjük a nagyobb alakú okleveleknek megfelelő borítékméret megválasztásával, miután a szabványos méretezés egyetlen hátrányát a kisebb méretű daraboknak el elcsúszását a borítéka egyrészt a"zárt borítékolással másreszT^ LkdTdamLkn^ nos feláll Sotban külörraktór^zT^A tSságosan naly teriedelmü vagy nemküSen^ csittel oecsétdt S lehetőleg lyezzük el kartonlap° kbo1 k6SZUlt dobozokban A már borítékolt oklevelek raktári elhelyezésénél a következő szempontokra kell ügyelnünk: 1. Az okleveles anyagnak ma már gyakori tömeges átnézése a könnyebb kezelés és fokozott kímélet céljából kívánatossá teszi az okleveleknek kisebb hordozható tartókban való elhelyezését. 2. Az oklevéltartó berendezés formája s szerkezete olyan legyen, hogy azoknak kiemelése s átvitele alatt az oklevelek eredeti fekvőszíntje meg ne változzék vagy legalább is túlságosan el ne ferdüljön. Ellenkező esetben ugyanis a testesebb pecsétek íde-odacsúszása és ennek következtében mind a pecsétanyagnak, mind maguknak az okleveleknek a rongálódása el nem kerülhető. 3. Az oklevéltartók tűzbiztos anyagból készüljenek s elzárhatók legyenek, hogy veszély esetén az okleveles anyag az egyes oklevelekkel való közvetlen manipuláció nélkül magukban a tartókban könnyen és gyorsan menthető legyen.
