LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Scholz Tamás: A mikrofilm mint biztonsági film a levéltárakban. • 1975. [LSZ 1975/1. 209-226. p.]
szalaggal is lezárnak, éppen a fény és a levegő "behatolásának kizárására. Tehát a lehető legjobb tárolási mód elvileg adott, ha a filmet egy adott - a tárolásra kiválasztott -hőmérsékleten egyszer hagyjuk egyensúlyba jönni az őt körülvevő levegővel, és utána a tároló dobozt hermetikusan lezárjuk, akkor a tároló helyiségbén elegendő az állandó hőmérsékletet fenntartani, hogy a filmek a dobozokon belül állandó, klimatizált körülmények között legyenek. Erre viszonylag olcsó lehetőséget nyújt a raktárklimatizálással szemben egy klímaszekrény, melyben az előállítás helyén lehet a filmet a kívánt hőmérsékleten és kívánt légnedvességen beállítani, és így, lezárt állapotban szállítani az azonos hőmérsékletre termosztált biztonsági filmtárba. Ha figyelembe vesszük, hogy egy alumínium filmdoboz légterének 96-97 %-át a film tölti ki, és az űrtartalom levegőjének súlyához képest 3-4.000-szeres a film súlya, akkor még egyértelműbben látszik ennek a módszernek előnye a klimatizált filmraktárhoz képest . Ahhoz azonban, hogy megállapíthassuk a legkedvezőbb feltételeket, ismerni kell, hogy a film nedvességtartalma hogy változik a levegő relatív nedvességtartalmával, vagyis ki kell mérni a tárolni kívánt film adszorpciós izotermáit. A filmszakmában közismert az a tény, hogy a filmemulziót annak gyártása során kb. 15% nedvességtartalmúra állítják be, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint ilyen nedvességtartalom mellett lehet a nyersfilmmel a legjobban dolgozni. Azonban lényegesen kevesebb tapasztalat áll rendelkezésünkre arra nézve, hogy egy film hosszú időre történő megőrzésekor milyen nedvességtartalom szükséges, és milyen fizikai paraméterek jellemzik egy film jó állapotát. Nyilván sokkal fontosabb a film emulziójában rögzített felvétel biztosítása, mint a film egészének jó állapota, de a mi esetünkben - biztonsági filmről lévén szó - mindkét oldallal számolni kell, vagyis a film egészét jó állapotban megőriznünk. Az Országos Levéltár biztonsági filmjeit jelenleg COPEX-pan negatív filmen állítjuk elő. Ezért természetesen ezen a filmen kellett kimérni a vízgőz adszorpciós izotermáit. -A mérést egy légtermosztátba elhelyezett porüveg sorozatban végeztem, a papíradszorpciós méréseknél már ismertetett módon. (Levéltári Szemle 1971. 1-3.sz.) Az üvegekben olyan kénsavoldatokat helyeztünk el, hogy azok a zárt üveg légterét az adott hőmérsékleten^10, 30, 50, 70, 90 és 100% relatív nedvességtartalomra állítsák be, olyan körülmények között, hogy a bennük elhelyezett film által felvett nedvesség abszolút mértéke ne változtathassa meg a légtér nedvességtartalmát . A méréseket úgy hajtottuk vég_re, hogy előzetesen a filmet két órán keresztül 70 ö C-on szárítottuk, majd analitikai mérlegen megmérve súlyát, elhelyeztük az állandó relatív nedvességtartalmú térbe. Itt a választott hőmérsékleten 6 óráig tartottuk, majd csappal zárható mérőedénybe helyezve visszamértük a megnövekedett súlyt, és ebből számoltuk az egyensúlyi nedvességtartalmat a száraz film súlyának százalékában. Mivel felmerült annak lehetősége, hogy a hat órás idő alatt nem áll be egyensúly a film és a körülötte lévő levegő között, megismételtük a méréseket 24 órás időtartamra. Azonban
