LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Az anyagvédelem legégetőbb kérdései az általános levéltárakban, különös tekintettel a tanácsi levéltárakra. (1974.05.07-1974.05.09-i nyíregyházi igazgatói értekezlet 3. napirendi pont) • 1974.04.18 [51629/1974 X. LIG = MOL XIX-I-7-o-levéltárigazgatói értekezletek]

mutatja* hogy a levéltárba kerülő anyag jelentós része olyan rossz minőségű alapanyagokra készült, hogy azok megőrzése hosszú időn keresztül igen nehéz. Ebből a nézőpontból két, igen komoly feladatunk van. Az egyik feladat az, hogy a már levéltárban bent lévő, illetve ma már levéltári anyagnak minősülő részt olyan állapotba hozzuk, hogy az megőrizhető legyen. Itt egy olyan konzerváló eljárásra kell gondolnunk, melynek feladata, hogy a gyenge hordozóanyagra és anyaggal megirt iratokat oly mértékig megerősítsük, hogy azok megőrizhetők legyenek. Nyilván egy olyan olcsó és nagy kapacitású eljárásra kell gondolnunk, mely képes belátható időn belül ezt az anyagmennyiséget konzerválni. Ilyen eljárás elképzelhető, bizonyos eredmények már vannak a nemzetközi gyakorlatban, ha nem is kimondottan arra a célra, melyet az előbb megemlítettem. Pl. Romániában alkalmaznak egy úgynevezett utánenyvezési eljárást, melynek termelékenysége tízszerese a laminálásnak, mely a papir fizikai tulaj donságalt megtöbbszörözi. Egy ilyen eljárás kombinálva egy vegyi tisztítással komoly eredményekkel kecsegtet. Az UHKL és az OL közösen folytat kísérleteket a konzerválás egyik területén, a nagytömegű irattisztitási eljárás kikísérletezésével. Ezek a kísérletek jelenleg is folynak, és bizonyos kezdeti eredményeket már mutatnak is. Nehézséget jelent a leborszlntü kísérletekből átmenni a tömeges kísérletekre, de talán a Hadtörténeti Levéltárral közösen sikerül ezeket a problémákat is megoldani. Arról van szó, hogy két feltaláló szabadalmaztatott egy nagytömegű irattisztitó eljárást, és ennek kipróbálása folyik nálunk. Lényege, hogy aktivakusztilcai energiával rezgésbe hozott tisztitóközegben tisztítanák meg az iratanyagot. Ezzel minden fizikai szennyeződéstől meg tudnánk szabadítani az iratokat, és igy már önmagában is megnövelnénk élettartamukat. Ha az igy megtisztított iratokat még egy konzerváló anyaggal is meg tudnánk erő síteni, akkor

élet tartamukat.jelentős mértékben meghosszabitottuk. Azonbar az eredmények eléréséhez még komoly kísérletező munkára van szükség, és sajnos, jelenlegi lehetőségeink nem a legjobbak, tehát a munka csak lassan halad. Elképzeléseink szerint ennek az eljárásnak olyan olcsónak és nagykapacitásúnak kellene lennie, hogy megérje a levéltárba bejövő anyagot teljes egészében ezen a mechanizmuson átvezetni, és csak utána kerülne az anyag a levéltárosok kezébe, akár selejtezésre is. A másik feladat: elérni, hogy csak olyan hordozóanyagra készülhessenek levéltári iratok, melyek garantálják a hosszú időn át történő megőrzést. Ez igen széleskörű feladatokat jelent, hisz ha arra gondo-