IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kresalek Gábor (szerk.): Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997) - Majtényi László: Az alkotmányos alapjogok és a kutatás szabadsága
AZ ALKOTMÁNYOS ALAPJOGOK ÉS A KUTATÁS SZABADSÁGA személyes adatok védelmének a köre miként viszonyul egymáshoz. A parlament által választott adatvédelmi biztosok vizsgálják az alkotmányos alapjogok e fajtáinak az érvényesülését szerte a világon, és a magyar adatvédelmi törvény ugyancsak létre akar hozni parlamenti alárendeltségben egy ilyen adatvédelmi biztosi hivatalt. Ezek a biztosok kettős feladatot látnak el: egyrészt az információs szabadság követelményét biztosítják mindenütt, a kutatóknak, az újságíróknak is és az egyes polgároknak is, mert ahogy az egyik amerikai elnök mondotta : "Az az állam, amelyik eltitkolja a polgárai előtt a saját működését, nem állam, az csak egy bohózat". Tehát biztosítják, hogy ne legyen bohózat az állam működése, és a személyes adatokat pedig védik. Mármost kétségtelen tény, hogy minden állami működés emberi lényekhez kötődik, tehát amikor egy kormányzat működik, az erre vonatkozó ismeret - kivéve az államtitkot - közérdekű adat. Nyilvánvaló, hogy ott emberi lények vannak, mert az államnak ugyan nagy a természete, de a személy a tisztségviselőitől nem független. Itt a helyes megoldás mindenképpen az, hogy ami a köz szférájában történik, az mind közérdekű adat, és csak az államtitok maradhat rejtve. (Az államtitoknak viszont tartalmilag meghatározottnak kell lennie.) Tehát, ha Magyarországon az adatvédelem a jelenlegihez képest hangsúlyt kap, az remélhetőleg a kutatást támogatni fogja, hiszen lesz egy szervezet, az adatvédelmi biztos hivatala, amely akkor, amikor a bürokrácia a piszkos kis titkaira ráül, tudja, hogy hogyan kell onnan kibillenteni, ezzel támogatja a kutatást is, és ugyanakkor pedig a személyes adatokat is védi. Végezetül még két megjegyzés: A Magyar Tudomány 1992 szeptemberi számában megjelent egy nagyon érdekes tanulmány ebben a tárgykörben, ott olyan tételeket fogalmaznak meg a szerzők, amelyekkel alkotmányjogitechnikai értelemben nem lehet egyetérteni. Kettőt megneveznék. Az egyik az a tétel, amelyik a jogalkotásban érvényesíteni kívánja azt, hogy nem minősül adattovábbításnak az adatoknak a levéltárnak való átadása. Nem az intencióval nem értek egyet, hanem a veszélyeket rejtő technikával. Hely62
