IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
Ezek az anyakönyvekkel együtt alapjai lehetnek minden lokális témájú történeti munkának. Az 1848 előtti időszakra vonatkozó helytörténetírás kapcsán ugyanis különös jelentősége van a társadalomtörténeti megközelítésnek. Egyrészt azért, mert még egy provinciális közösség vizsgálata során is általában viszonylag bő forrásanyag áll a kutató rendelkezésére, másrészt pedig azért, mert ebben a korban a legtöbb esetben a kormányzati szervek meglehetősen alacsony hatásfokkal tudták alakítani egy település mindennapjait. Az ott történtek így sokszor erős helyi sajátosságokkal rendelkezve alakultak, és ennek lenyomatai a lokális közösségek jellemzőinek változásai. Ezeket pedig társadalomtörténeti, azon belül is - talán a leginkább összehasonlítható módon - népességtörténeti kutatásokkal tárhatjuk fel. A demográfiai folyamatok megragadását segíti elő, ha egy település kutatása során a fent bemutatott elővigyázatossággal látunk neki a forrásaink kritikai vizsgálatához. Viszont minden precizitás mellett okozhat a kutatásokban meglepetéseket annak a folyamatnak a jelenléte, amely a születések és halálozások egymást váltó sorában harmadik tényezőként járult hozzá az alapvető népmozgalmi jellemzőkhöz: ez a migráció. Száron már a falu 1729-ben kezdődött betelepítése is sajátságos módon történt. A német telepesek egy döntő része ugyanis nem közvetlenül a Német-római Birodalom területéről, hanem a Pest megyei Vörösvárról érkezett, amely akkor az Esterházy-uradalom exklávéjaként működött.55 Mint a legtöbb telepesfaluban, Száron is dinamikus népességnövekedés ment végbe a betelepítés folyamata során, 1759-re a község lakosságszáma már 889 főre nőtt.56 Ám négy évvel később a lélekösszeírásunk szerint már csak 635 személy élt a faluban.57 A jelenség okait kutatva természetesen azonnal az anyakönyvekhez fordultunk, de ez a forrástípus ezúttal nem adott választ a kérdéseinkre, hiszen összességében ebben a négy évben is magasabb volt a születések száma a halálozásokénál, vagyis ekkor is a természetes szaporodás jellemezte a településünk társadalmát. Az eredményre a szomszéd község, Boglár (ma Vértesboglár) történetének részleges megismerése során jutottunk. Szakirodalmi információkból kiderült számunkra, hogy a helység az Esterházyak által legkésőbb betelepített falvak közé tartozott, és a német telepesek első hulláma csak 1755-ben érkezett ide, de még ezek után is maradtak üres telkek.58 Rögtön 55 Historia Domus. Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. térképmelléklet. 56 Historia Domus. 57 SzfvPL - 1.2. - No. 117AA/r. 58 Farkas Gábor: A német lakosság betelepítésének kérdései Fejér megyében. In: A Dunántúl településtörténete 1. (1686-1768). MTA VEAB Értesítője II. Veszprém, 1976. 170-171. o. Az adatok már korábban Tafferner Antal doktori disszertációjában is megjelentek: Tafferner Antal: Vértesboglár. Egy hazai német település leírása. Német Néprajztanulmányok II. (Szerk.: Schwartz Elemér). Pázmány Péter Tudományegyetem Német Nyelvészeti és Néprajzi Intézete, Budapest, 1941. 18. o. 80
