IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
viszonylagos bőséggel állnak rendelkezésünkre, a vonatkozó évekből sajnos éppen hiányoznak. Talán az 1768. évi Mária Terézia-féle urbárium az, amely időbeli közelsége miatt összehasonlítható az 1769-es lélekösszeírásunkkal. Ezt megtéve megállapíthatjuk, hogy az urbáriumban szereplő 127 családfő közül 82 szerepel a 140 háztartásfőt megjelenítő lélekösszeírásban. így akár az 1769-es összeírás viszonylag nagyfokú pontatlanságára is gyanakodhatnánk, de egy betelepítési folyamat után álló, rendkívüli térbeli migrációs hajlandóságot mutató társadalomnál ebből az adatpárból komoly következtetést a feltételezések szintjén sem alkothatunk.46 Főleg, hogy akár több mint másfél év is eltelhetett a két forrás adatfelvétele között, ráadásul az urbáriumban csak az úrbéres lakosság került feljegyzésre.47 46 Ezt a hajlandóságot más kiterjedt vizsgálataink mellett a lakosságszám fentebb ismertetett nagyfokú ingadozása és a szári családkönyv adatbázisában szereplő 28 Bánátba továbbvándorló szári lakos is igazolja. Stader, Stefan-Tarnai Péter: Die deutschen Familien von Saar-Szár im Schildgebirge in Ungarn 1737-1800. (Schriftenreihe zur donauschwäbischen Herkunftsforschung. Band 19.) Boscolo & Königshofer, Karlsruhe, 1989. 47 Felhő Ibolya: A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek. In: Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1957. 216. o. 48 Benda 1997. 90. o. 49 Hogy biztosan megérték-e az összeírás évének végét az egyes gyermekek, megállapíthatjuk abból, hogy szerepelnek-e egy későbbi anyakönyvi bejegyzésben vagy összeírásban. A család helyben maradását már nehezebb rekonstruálnunk, ugyanis attól, hogy szerepelnek a szülők későbbi szári forrásainkban is, még hosszabb-rövidebb időre könnyen elhagyhatták a falut. Ezért hiába érte meg egy szári gyermek az összeírás évét, ha a család maga nem szerepel a listán, a gyermeket kivettük a vizsgált esetek közül. Nem maradt tehát más, mint anyakönyveink adataihoz fordulni, és az innen nyerhető információkkal tesztelni a lélekösszeírások teljeskörűségét. Mivel Benda szerint is a gyermekek összeírásában találhatók a legnagyobb hiányosságok, vizsgálódásunkat megint a kisgyermekek szerepeltetésének kérdése köré fonjuk.48 Ez számunkra azért is jelent jól alkalmazható módszert, mert a felnőtt lakosságról a 18. századi lélekösszeírások kapcsán nem lehetnek születési anyakönyvi adataink, hiszen ezek csak 1729-től állnak (a kezdeti években töredékesen) rendelkezésünkre. Ráadásul egy kisgyermek vizsgálatánál egy sor olyan tényezőt kizárhatunk, ami a falu esetleges elhagyását eredményezheti, úgy mint házasodás, tanulás, katonaság vagy szolgasorba lépés egy másik településen. Korábbi vizsgálataink során már láttuk, hogy az adott összeírás évében - sőt akár az azt megelőző évben - született gyermekek még akkor is könnyen lemaradhattak a listáról, ha az összeíró a teljes körültekintés mellett járt el adatainak felvitele során. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy az összeírást kettővel megelőző évben született gyermekeket vesszük számba. Közülük is csak azokat, akik biztosan megérték az adott összeírás évszámát követő évet, családjuk pedig biztosan a faluban élt az adatfelvétel idején, vagyis mindenképpen szerepelniük kell az összeírásban, amennyiben az valóban teljes körű.49 76
