IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
lő falu folyamatos népességnövekedése időnként telítettséget okozhatott a helyen, ilyenkor a közösség általános életszínvonala könnyen csökkent, kevesebb élelem juthatott az asztalokra, amelynek következtében nemcsak a gyermekek, hanem az újszülötteket világra hozó édesanyák szervezete is átlagosan gyengébb állapotban lehetett. Ráadásul a zsúfoltabb közeg a járványok terjedését is elősegíthette. Ezek könnyen szolgálhattak okként arra vonatkozóan, hogy a legvédtelenebb korosztály, a csecsemők számaránya megnőtt a halottak között. Aztán a nagyobb mértékű halálozás, az elvándorlás, a születésszabályozás vagy az új földek feltörése elősegíthette a helyzet rendeződését, amelynek hatására a következő ciklusban némileg kevesebb egy éven aluli szári lakos halt meg. Ez viszont önmagában regenerálta a folyamatot, hiszen a több életben maradt személy következtében a faluközösség megint zsúfolttá válhatott egy idő múlva, amikor pedig megint az előbb leírt népesség-levezető eszközökhöz kellett fordulnia a helyi társadalomnak. Ez az önmagát gerjesztő folyamat viszont fokozatosan veszíthetett markáns megjelenéséből, időről időre alacsonyabb számarányokon és kisebb hullámokkal jelentkezett. Ennek oka akár a több évtized alatt lezajlott viszonylagos infrastrukturális fejlődés, és ebből következően az emberek életszínvonalának lassú, de hosszú távon folyamatos emelkedése állhatott. Mindezek után hozzáláttunk a csecsemőhalálozási arányszám korszakunkra vonatkozó adatainak megállapításához. Itt már eleve a húsz éves periódusokat vettük alapul számításainkhoz, természetesen az utolsó szakasz kivételével, amely a hiányosságok, és az adatbázisunk záróéve miatt ezúttal sem fog át teljesen két dekádot. Mivel itt a születési anyakönyvek adatait is számba vettük, némi torzulást eredményezett volna a születéseknél jelentkező két és fél hónapnyi, illetve a halálozási számoknál meglévő összesen közel egy évnyi kimaradás, amit fentebb bemutattunk. Itt eltekinthetünk az 1848-1849. évi hiányoktól, hiszen ezekből az esztendőkből mindkét anyakönyvtípusunk egyformán hiányzik. Viszont azért, hogy az arányszámok ne torzuljanak, a többi hiátus felszámolása érdekében ezúttal korrigáltuk adatainkat. Megnéztük, mely napok hiányoznak az 1815. és az 1821-1822. évek adatai közül, és kiszámoltuk az adott 20 éves szakaszban a hiátusnak megfelelő napok összességére mért csecsemőhalálozási átlagot, amellyel aztán kiegészítettük a vonatkozó időintervallum számait. Ez itt 8 fős korrekciót jelentett az egy éven aluliak halálozási számánál. Hasonlóan jártunk el az 1834. október 19. és 1835. január 1. közötti időszak kapcsán hiányzó értékeink esetében, itt a periódus ugyanazon napjaiban született szári gyermekek számának összegéből vontunk átlagot, és adtuk hozzá a vizsgált szakaszunk születésszámához, ami 9 fős emelkedést hozott. így kismértékben korrigált, viszonylag nagy számhalmazokkal dolgozhattunk újra közel százévnyi demográfiai folyamatot vizsgálva. A kapott eredményekben aztán ezen a téren is visszaköszönt a fent leírt folyamat: a csecsemőhalálozási 70
