IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
Első lépések, fontosabb forrástípusok Kutatásunk megkezdése előtt számos olyan kérdésre kell választ adnunk, mely elengedhetetlen információval szolgálhat a levéltári és könyvtári kutatómunka megkezdéséhez. Ezek közül talán a legfontosabb család vallásának és az ősök lakóhelyének a megállapítása, hiszen ez határozza meg azt, hogy mely felekezethez, illetve településhez tartozó anyakönyveket kell majd a kutatás során átnézni. Ezt követően érdemes utánajárni annak is, hogy voltak-e földjeik, és ha igen, akkor azokat birtokolták vagy esetleg bérelték. Mivel a nemesi iratanyagok nagyobb eséllyel maradtak fenn az utókor számára, fontos, hogy tisztában legyünk a családunkban esetlegesen meglévő nemesi aggal, illetve azzal is, ha valamely nemesi család birtokán élték mindennapjaikat. Mindezeken túl érdemes utánajárni a foglalkozásuknak, és az esetleges hivatali tisztségek betöltésére vonatkozó információk összegyűjtésének is. A kutatás során érdemes begyűjteni a családban fellelhető iratokat is, amelyek sok hasznos adatot tartalmazhatnak. Kiváló megoldás a rokonságban szétszóródott dokumentumok és képek összegyűjtése, rendszerezése. Alább - a teljesség igénye nélkül - felsorolom az általam vélt legfontosabb forrásokat, melyek elengedhetetlenül szükségesek a kutatásokhoz. • Családi biblia: az egyházi és állami anyakönyvi nyilvántartást megelőzően a legtöbb család saját maga jegyzete fel a családi eseményeket - születés, házasság, haláleset. • Egyházi anyakönyvek: 1895 előtt az anyakönyvezést az egyházak végezték, az anyakönyveket a templomokban a papok, lelkészek, rabbik vezették. • Állami anyakönyvek: az anyakönyvek a családkutatás fő és egyúttal legfontosabb forrásai. Mind a nemesi, mind a polgári, mind pedig a paraszti származású családokra találunk bennük adatokat (születési, házassági, halálozási). 1895. október 1. után kezdődött el a kötelező állami anyakönyvezés. • Családi levelezések: a családi eseményekről sokszor tudósítjuk barátainkat, ismerőseinket. Ma már ez főként e-mail formájában történik, melyek 50-100 év elmúltával nagy valószínűséggel nem fognak megmaradni. A korábbi évszázadokban levelekben közölték az örömteli vagy szomorú híreket. Ezen levelek különféle nyelveken íródhattak, a 16. századtól egyre inkább magyarul. • Országos összeírások: a Magyar Királyság lakosságának jelentős része, több mint 90%-a jobbágyként élt valamelyik földesúr birtokán. A latin nyelvű iratok gazdag forrásul szolgálnak a jobbágycsaládok történetéhez. Ilyen jegyzékek 1715-ben, 1720-ban és 1828-ban készültek. • Megyei összeírások: általában a vármegye adószedőjének iratai között találhatunk olyan értékes összeírásokat, melyek például az árvízkárosultakat, a dohányzókat, vagy éppen a malom- vagy korcsmabérlőket vették szám- 55
