IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Tóth Gábor Attila: Közegészségügyi célú adatkezelés és az AIDS
Tóth Gábor Attila zati egészségügyi intézmények is alkalmatlannak bizonyultak a fogaskerék szerepének betöltésére ebben az orwelli adatfelhalmozó rendszerben. Egyértelművé vált, hogy az orvosok feladata a bizalmi viszonyon alapuló gyógykezelés, és a legkevésbé hatósági funkciók ellátása. (Az eddig elmondottak után talán már nem meglepő, hogy a mostani szabályok az orvosok kötelességévé teszik a HIV-pozitívok hozzátartozóinak, szexuális partnereinek felkutatását és tájékoztatását.) Másodszor: ez a mostani rendszer hamis biztonságtudatot kelt. Azt sugallja, mintha a nyilvántartások és a kötelező szűrések révén a fertőzés megelőzhető lenne, holott a megismételt szűrővizsgálaton is születhet hamis negatív eredmény. Emellett eltereli a figyelmet a HIV-fertőzés elleni védekezés valódi eszközeiről, vagyis a tájékoztatásról, valamint a higiéniai és biztonsági előírások és tanácsok betartásáról, mind az orvosi tevékenység során, mind a magánéletben. Mindezeken felül a ma megtűrt (és jogellenesen létező) anonim szűrőállomások tevékenysége is azt bizonyítja, hogy az ilyen szűrőhelyek iránt sokkal nagyobb a polgárok bizalma, sokkal többen keresik fel azokat, különösen a veszélyeztetett csoportokból, és ebből következően sokkal több HIV-pozitív eredmény születik. Tehát, az elmondottakat egy mondatban összefoglalva: a HIV-pozitívok adatainak kezelése területén legfőbb ideje annak, hogy a kényszeren, a kötelező és differenciálatlan adatszolgáltatáson alapuló adatkezelési rendszer helyébe az önkéntességen, bizalmi viszonyon alapuló és az információs önrendelkezési jogot tiszteletben tartó rendszer lépjen.
