IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Hajdú Tibor: A kutatás engedélyezése az 1980-as évek levéltári anyagaiban
A KUTATÁS ENGEDÉLYEZÉSE AZ 1980-AS ÉVEKBEN minden magyar állampolgár életébe. Végül, sajátos módon, bár ez morálisan semmiképpen sem indokoltabb, mint a pártok vagy egyházak esetében, különböző minisztériumok és egyéb hivatalok igényt tartanak arra, hogy engedélyüktől függjön a 15 évnél fiatalabb, a 15 évnél régebbi vagy akár az 1945 előtti működésük során keletkezett iratanyag kutatása, sőt nem egy esetben, a biztonság kedvéért nem is adják ezeket az iratokat közlevéltárakba. Itt nem lehet, szerintem nem is érdemes jogi szabályozással rendet teremteni, hiszen múló problémáról van szó. Itt az ép ész és a méltányosság alapján kell valahogy rendet tartani, amiben félig-meddig kimondottan azt a nézetet követtük eddig, gondolom sikeresen, hogy az egyházi anyagoknál maximálisan az egyházak, tehát az iratképző szempontjait vesszük figyelembe. Az MSZMP, MDF anyagnál és hasonló anyagoknál valami ésszerű kompromisszumra törekszünk, és eddig még nem fordult elő, hogy konfliktus támadjon egy iratképző szerv, tehát minisztérium és a kuratórium között. Ha szerintünk egy anyag kutatható lenne, az irattermeid szerv szerint pedig nem, akkor részemről szívesen bocsátkoznék konfliktusba, szívesen szállnék akármilyen vitába az iratképző szervvel. Egyébként a valóság sokkal szelídebb annál, amit elmondottam, hiszen tevékenységünk ellen eddig komoly kifogás nem merült fel. Tulajdonképpen, mielőtt elkezdtük volna tevékenységünket volt bizonyos, történettudományt és levéltárügyet jól ismerő politikusok részéről némi averzió, némi aggály, melyeknek nyilvánosság előtt is kifejezést adtak, de miután azóta ilyen aggályok nem hangzottak el, úgy gondolom, hogy az illető tisztelt kollégák is megnyugodtak. Tulajdonképpen egyetlen egy eset volt, amikor nem feddést, de bizonyos morgást tapasztalhattunk, ez egy jelenlevő kollegánknak (Kenedi János) az 1989-es Nagy Imre temetés hátterével foglalkozó kutatásaira vonatkozott, de hát ebben mi igazán döntő szerepet nem játszottunk, a morgás nem ment túl a morgás határán, mi pedig túléltük. 34
