IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Nyerges András (szerk.): Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993) - Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok
Nyilvánosság versus személyiségi jogok akinek neve korábban teljesen ismeretlen volt, és aki nevének felbukkanása után is igyekezett kerülni minden nyilvános szereplést. Ugyanakkor mind az elektronikus, mind az írott sajtó igyekezett a lehető legtöbbet megtudni róla. A Magyar Televízió riportere a kamera „szeme láttára" csöngetett be feltételezett lakásába, a Népszabadság „megbízható forrásból származó értesülései" alapján tudósította olvasóit a jogásznő bankszámlájáról harmadik személyeknek teljesített kifizetésekről. A lap ugyancsak beszámolt arról, hogy Tocsik Márta, „információik szerint korábban már kerülhetett a hatóságok látókörébe". Ezen nyilvánvalóan személyes adatok kiteregetésének alapja pedig az a tény, hogy az ügyészség nyomozást rendelt el Tocsik ellen zugirászak vétsége miatt. Vagyis a magyar sajtó—persze nyilván nem minden politikai sugallat nélkül — nyilvánosság elé vitte egy személy magánéletének bizonyos eseményeit, pusztán azért, mert gyanúsítottjává vált egy, egyébként pénzbüntetéssel fenyegetett vétségnek. Vajon hogyan fognak elégtételt szolgáltatni számára, ha a bíróság jogerős ítélete nem erősíti meg az ügyészség gyanúját? De még ha elítélik is, indokolt-e már most nyitott könyvvé tenni az életét? Persze nem vagyok annyira naiv, hogy ne ismerném a sajtó képviselőinek lehetséges ellenérveit. Ez a hölgy az utóbbi évek legnagyobb botrányának egyik szereplője, s mint ilyen „közszereplő". Márpedig a közszereplők a világ minden jogállamában ki vannak téve a médiumok állandó figyelmének, több vizslatást kell eltűmiök egy átlagembernél. A bevezetőben említett Heinrich Böll ügyében a német Legfelső Bíróság úgy érvelt, hogy az író, aki politikai tartalmú véleményét rendszeresen a nyilvánosság elé viszi, ezzel maga hívja ki nézetei vitatását. Az amerikai Legfelső Bíróság egy 1964-ben hozott híres ítéletében pedig azon az alapon védte meg a New York Times Egyik bíráló cikkét, hogy a kritika tárgya, egy városi rendőrfőnök — mint közhivatalnok — még a jóhiszeműen mondott valótlanságot 18
