IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Haraszti Viktor: Levéltári kutatás, publikáció. Korlátok és lehetőségek az adatvédelem primátusában
124 ■ Haraszti Viktor A levéltári törvény megalkotásakor a jogalkotó a korábbi, részletesen ismertetett joggyakorlatot - miszerint a levéltár egy kutatás engedélyezése során a kutatás tartalmára vonatkozó információk birtokában mérlegelési jogkörrel bír- megszüntette, illetve igyekezett minimálisra csökkenteni. Az a felvetés, miszerint a levéltárnak mérlegelni kell, ha egy kutató konkrét név ismeretében vagy egy ügyszám ismeretében kutat, egy már elfeledett gyakorlat újraélesztését eredményezné. Igen hamar nyilvánvalóvá válna minden kutatni igyekvő állampolgár előtt, hogy amennyiben az ügyszámot adja meg, úgy kaphat anonimizált másolatot, konkrét név esetében nem. Innentől már nem a jogszabály betartása, hanem annak kijátszása az elsődleges cél. És nyugodt lehet-e a levéltáros? Vagy firtatni volna célszerű, honnan ismeri a kutató csupán az ügyszámot, mikor sem a nevet, sem az ügy tárgyát nem ismeri? A kutatás jelen esetben - de az esetek nagy részében - valamilyen adat [büntetőeljárás esetében a terhelt(ek) neve, a per tárgya, a sértett(ek) neve] ismeretében kezdődik, és további adatok megismerésére irányul. A hivatkozott lajstromkönyv alapnyilvántartás, mely az ügyszámok sorrendjében tartalmazza az ügyeket, azok megnevezése szerint. A lajstromkönyvben csak az ügyszám ismeretében lehet eligazodni. Az ügyszám a névmutatókból derül ki, ahol mindig a terheltek neve szerint tartják nyilván a pereket. Jelen esetben a per jelentős sajtónyilvánosságot kapott, az elsőfokú ítéletről tudósított a hazai, de még egyes külföldi sajtóorgánumok is. Ez nem egyedi eset, és miután sajtótermékek korabeli lappéldányai a könyvtárakban, sőt a Népszava és a Népszabadság esetében már az interneten is hozzáférhetők, így sok esetben a kutató már bizonyos konkrét adatok ismeretében érkezik. Ezek forrásaira természetszerűleg a levéltári kutatás során nem derül fény. Ha a kutató konkrét névvel és konkrét évszámmal érkezik és egy perre kíváncsi, akkor a levéltáros a nyilvántartások segítségével viszonylag hamar rendelkezésére tudja bocsátani a kért iratot. Ha pl. a sértett nevét ismeri (akár ő maga az), de nem ismeri a terheltek nevét vagy a per tárgyát, esetleg még a tárgyalás évét sem, akkor az egykorú nyilvántartások alapján valójában reménytelen a per megtalálása. A segédkönyvek bűnügyi személyes adatot tartalmaznak, ezért alapesetben a kutató nem kaphatja meg. Abban az esetben, ha egy kutató a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények 1960-as évekbeli büntető peres eljárásaira kíváncsi (védelmi időn belül), úgy ez a lajstromkönyv alapján kigyűjthető. Két lehetőség áll a kutató előtt: amennyiben rendelkezik az Ltv.-ben a tudományos kutató részére előírt többletfeltételekkel,41 akkor a levéltár rendelkezésére bocsátja a lajstrom -41 Ltv. „24. § (3) A közlevéltár a (2) bekezdés c) pontja szerinti tudományos célú kutatást akkor köteles engedélyezni, ha a kutató csatolja a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző,
