IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
ból levéltárat képezniük, jóllehet ez a történeti megismerés nagyon fontos lehetősége lenne 10-30-50 év múlva. Egyetlen pártnak van tulajdonképpen... Horváth: Kettőnek... Toronyi: Nos, a zsidó levéltár nyilván nem olyan összetett intézmény mint a katolikus levéltárak csoportja. Nem is játszott olyan befolyásos szerepet a honi zsidóság a magyar történelemben, mint mondjuk a katolikus egyház. Soha nem volt olyan hivatali befolyása, ami ezt igazolná vagy kényszerítőleg hatna, hogy ennyire átlátható legyen. S nálunk csupán egyetlen iratanyag van, egy nagyon pici csomó, amelynek a hozzáférését korlátozzuk: a kecskeméti rabbiság 1945 utáni vallásváltoztatási ügyei. Hiszen az egy kicsit mégis érzékenyebb kérdés, hogy ki a zsidó, mint az, hogy — teszem azt — ki a református. De tudományos kutató már látta az anyagot. Amúgy egyébként semmiféle korlátozást nem szeretnék. Ugyan az adatvédelmi törvény érzékeny adatként kezeli a felekezeti hovatartozást, amelynek a szigorú alkalmazása nálunk viszont azt jelentené, hogy akkor gyakorlatilag minden irat kutatási korlátozás alá esne; ez pedig nem volna értelmes válasz a felvetődő kérdésekre. Ami levéltárban van, az gyakorlatilag szinte korlátlanul kutatható, és nem is hiszem, hogy volt már ebből probléma. Egy bizonyos fajta publikálási megkötés azért van: volt ugyanis olyan eset, amikor a zsidó levéltárból kinyert illusztrációs anyaggal akartak nagyon durva, antiszemita tartalmakat legitimálni; ezt nem engedélyeztem. Ha tehát valaki publikálni akar a levéltár anyagából, ott én a kontextust azért megnézem. Ebben az értelemben cenzúrahivatal vagyok, ezt vállalom. Zalai: Kutatási szabályzatunk a közlevéltárakéhoz igazodik, a honlapunkon mindenki számára hozzáférhető. Szinte minden, a rendszerváltás előtt keletkezett iratanyag kutatható. Korlátozott a kutatása az ún. visszaemlékezéseknek, ha az érintett valamilyen megkötést tett. Csaba vetette fel a pártok iratanyagának problémáját. Mi ugyan nem vagyunk pártlevéltár már rég óta, de mi őrizzük a MSZP irattárát. Ez az egyetlen párt, amelynek — tudomásom szerint — iratkezelése, vagy legalábis annak valamiféle nyomai vannak. Mindenképpen egyetértek azzal, hogy a pártokat a költségvetési támogatásuk fejében kötelezni kellene irataik megőrzésére. Horváth: Voltak-e vitás esetek, s ha igen mi volt a vita tárgya? Zalai: Voltak, bár ez nem a nyilvános magánlevéltár jogi helyzetéből fakadó vita volt. Két ilyen speciális esetre emlékszem. Az egyik esetben az iratok visszaminősítése körül forgott a vita, a másik pedig a KISZ anyagának a kutatási ügye volt. Az utóbbi eset voltaképpen technikai szintű probléma, ami az anyag magnókazettán rögzített voltából fakadt. Töménytelen mennyiségű ilyen kazetta van, s nem megoldott az átjátszásuk. Végülis iratvédelmi szempontból tagadtuk meg az anyag kutatását. Ha majd meglesznek a feltételek a kazetták átjátszására vagy leíratására, esetleg digitalizálására, akkor ki fogjuk adni. A csillebérci úttörőtáborral kapcsolatos ügyben a bíróságnak természetesen megküldtük a vonatkozó kazetta másolatát. Más téma, de felvetném az ún. adatvédelmi nyilatkozat és a támogatói nyilatkozat problémáját. Az előbbivel messzemenőkig egyetértek: legyen a kutató felelőssége, hogy mit ad ki a kezéből; de a támogatói nyilatkozatnak semmi értelmét nem látom. Horváth: Megjegyzem, a támogatói nyilatkozat csak közlevéltárakban folyó kutatás vonatkozásában merül föl. Zalai: De mi is használjuk. Horváth: A jogszabály rólatok nem tesz említést, ugye... Zalai: Igen, de attól félek, hogy ez a dolog a közlevéltárakban is értelmetlen. 36
