IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

Kutatási szabályok - Alkotmánybírósági határozat a levéltári kutatás szabályairól. • 1994.06.24 [34/1994 AB határozat = Magyar Közlöny 1994/68.]

1994/68. szám MAGYAR KÖZLÖNY 2491 jogszabály (Lvhr.) 20. § (3) bekezdése a tudományos kuta­tások engedélyezése kérdésében felmerüli vitában döntési jogosultsággal a művelődési és közoktatási minisztert jo­gosítja fel. Az Lvhr. 13. § (2) bekezdése a miniszternek adott álta­lános felhatalmazási tovább részletezi, annak kimondásá­val, hogy a levéltárak működésének, feladataik ellátásának és a levéltári kutatásnak részletes szabályait a művelődési és közoktatási miniszter a levéltárak ügyviteli szabályzatá­ban állapítja meg. 2. Az indítványozó által kifogásolt LÜSZ — amelynek kiadása az Lvhr. alapján történt — a levéltárak felügyele­tére és irányítására vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmaz, és megállapítja az ezekkel kapcsolatos szerve­zeti szabályokat. Meghatározza mind az országos, mind pedig a helyi levéltárak, valamint a szaklevéltárak és fiók­levéltárak különböző jogi kategóriáit, a levéltárak felada­tait, illetékességi- és gyűjtőköreit. Tartalmazza a levéltári anyag feldolgozásának és nyilvántartásának szabályait, és a levéltárak igazgatásával kapcsolatos jogkörök leírását. Külön fejezetben, „Tájékoztatás a levéltári anyag alapján” címmel (XVII. fejezet, 101—107. §) fogalmazza meg a LÜSZ a levéltáraknak azt a kötelességét, hogy az általuk őrzött anyagból milyen tájékoztatást kötelesek nyújtani szerveknek és személyeknek, illetőleg, hogy az információ­adásnak milyen korlátái vannak. A szabályzat „Kutatás a levéltári anyagban” című fejezete (XVIII. fejezet, 108-— 128. §) igen széles körben tartalmaz a kutatás jogát érintő rendelkezéseket, az utasítás 123. §-a pedig még a kutató büntetőjogi felelősségének határait is megvonja. A védett levéltári anyagokkal kapcsolatos igazgatási és kutatható­­sági szabályok is itt helyezkednek el. A LÜSZ 136. §-a a levéltári anyag reprodukálását igazgatói engedélyhez köti, aki a 160. § (2) bekezdés/) pontja szerint ezt a jogkörét, továbbá az e) pont szerint — különleges esetekben — a kutatás engedélyezésére vonatkozó jogosultságát másra nem ruházhatja át. 3. Az indítványozó által sérelmezett, a közgyűjtemény­ben folytatható kutatások egyes kérdéseiről szóló R. 3. § (2) bekezdése szerint a kutatás napiári évét megelőző 30 éven belül keletkezett iratok csak akkor kutathatók, ha a kutatáshoz az a szerv, amelynek működése során az irat keletkezett, illetőleg jogutódja — nem magyar állampol­gár kutató esetében ezen kívül a Külügyminisztérium is — a közgyűjtemény megkeresésére, a kutató személyére szó­lóan, előzetesen írásban hozzájárult. Az R. 4. § (1) bekez­dés^ ésd) pontjai pedig úgy rendelkeznek, hogy a kutatás naptári évét megelőző 30 évnél korábban keletkezett ira­tok közül kutatási korlátozás alá esnek, és csak az illetékes szerv írásos, a kutató személyére szóló előzetes hozzájáru­lásával kutathatók bármely szerv államtitkot, szolgálati titkot és üzemi titkot tartalmazó iratai; továbbá a keletke­zésük évét követé) 50 év elteltéig a külállamokkal, ezek szerveivel, valamint a területükön működő magyar egye­sületekkel, társaságokkal kapcsolatos azok az iratok, ame­lyek felhasználása külpolitikai érdeket sért, a Büntelésvég­­rehajtás Országos Parancsnoksága és a felügyelete alá tar­tozó büntető-végrehajtási szervek iratai, az 1939. január 1. után államosított, külföldi érdekeltségű vállalatok és a 100 holdon felüli birtokok iratai, továbbá valamennyi szerv személyzeti iratai. A rendeletnek az indítványban telelésen meg nem jelölt, kifejezetten nem támadott további szabá­lyai is kutatási korlátozásokat állapítanak meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezekre is kiterjedtnek te­kintette és az alkotmányossági vizsgálatot az R. egésze tekintetében lefolytatta. 4. Az indítványban kifogásolt, az államtitokról és a szol­gálati titokról szóló Ttvr. 3. § (1) bekezdés b) pontja alap­ján az államtitoknak tekintendő adatok meghatározására az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, a miniszter­elnök, a miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, országos hatáskörű szerv vezetője, társadalmi szer­vezet országos központjának vezetője, illetve a szövetke­zetek országos érdekképviseleti szervének vezetője jogo­sult. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglalt, a jogálla­mi szabályozással összeegyeztethetetlennek tartott általá­nos kifogásokra, továbbá a szoros tartalmi összefüggésekre figyelemmel lefolytatta az alkotmányossági vizsgálatot az államtitokról és szolgálati titokról szóló Ttvr., továbbá ennek végrehajtására kiadott 17/1987. (VI. 9.) MT rende­let (a továbbiakban: Tvhr.) egészére. A vizsgált jogszabá­lyok számos rendelkezése ugyanis koherens kapcsolatban áll az indítványban előadott elvi alkotmányossági aggá­lyokkal. így mindenekelőtt a Ttvr. 3. § (1) bekezdése, amely az államtitoknak minősülő adatokat a „fontos érdek” sé­relmének kategóriájával általánosítja; a 3. § (1) bekezdés a) pontja, amely a Ttvr. mellett „más jogszabályinak is felhatalmazást biztosít arra, hogy adatokat államtitokká minősítsen; a 3. § (2) bekezdése, amely az államtitokkörö­ket csak példálózóan sorolja fel, mert a felsorolást megelő­zően az „államtitok különösen” rendelkezést tartalmazza; a 4. §-a, amely a szolgálati titokká minősítésre jogosult alanyi kört — az államtitokra vonatkozó rendelkezésekkel azonos szabályozási technikával — széleskörűen határoz­za meg, ugyanakkor az adatok tárgyi körére nézve még példálózó felsorolást sem tartalmaz; a Ttvr. 5. §-a, amely a 3. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt személyeket arra is feljogosítja, hogy saját szervezetükre, illetőleg a közvet­lenül alájuk rendelt szervekre nézve is államtitokköröket és szolgálati titokköröket határoznak meg és vizsgáljanak felül, sőt a miniszternek (országos hatáskörű szerv vezető­jének) arra nézve is felhatalmazást ad, hogy „az ágazati irányítása alá tartozó tevékenységek tekintetében” állam­titokköri állapítson meg; 7. §-a, amely lehetővé teszi, hogy az állam- és szolgálati titok korlátlan ideig megőrizze c minőségét, — c kérdésben kizárólag és korlátozás nélkül a titokká minősítő jogosult dönteni, aki a Tvhr. mcllcklc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom