LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bagi Zoltán: A Csongrád Megyei Levéltári Napok. • 2001. [LSZ 2001/1. 88-91. p.]

tak. A jogkönyv cikkelyeiben tetten érhető, hogy a törvényalkotó átveszi a nyugati egyházi (pl.: mainzi zsinat végzései), valamint világi törvények (bajor törvények) egyes elemeit, és azt kiegészíti a szokásjog egyes elemeivel is. A nap utolsó előadását dr. Kristó Gyula professzor, akadémikus Szent István a kortársak között és a hagyományban címmel tartotta meg. A kortárs külföldi forrásokban Szent István alakja, mint a keresztény hitet buzgón követő uralkodó példaképe jelent meg, aki életét — feleségével, Gizellával együtt — a vallás magyarországi meggyökereztetésére áldozta. Később ez a kép torzult. Vipo német krónikás művében kiemelte, hogy a katolikus vallás elterjedésében Gizellának volt sorsdöntő szerepe. A kortárs honi visszhangot István életében nem lehet nyomon követni, mert nem maradt írásos emléke. Az uralkodó halála után nem omlott össze az ország, ez a tény emelhette át nevét az örökkévalóságba, tehette őt a későbbi királyok példaképévé. A néphagyományban az első utalás Szent Istvánra 1567-ből származik. A nép azonban nem őt, hanem Aba Sámuelt tekintette szentnek. A magyar történelem archaikus korszakában keletkezett tozmati regös ének, valamint Jászkunhalom mondája azt bizonyítja, hogy István a nép körében nem hagyott jó emléket, hiszen az uralkodó halált osztó kezét csak a kereszt megvallásával lehetett elkerülni. Mindezek alapján az előadó megállapította, hogy a Szent István tetteit megörökítő hatalmas mondaanyag létrejötte egyházi ihletettségünek és belpolitikai okok miatt felülről irányítottnak tekinthető. Az ülést vezette és zárszót mondott Marosvári Attila, Csongrád Megye Közgyűlésének alelnöke. Az előadás után Makó szülöttének, Mályusz Elemér történésznek az emléktábláját avatta fel dr. Kristó Gyula professzor. A Csongrád Megyei Levéltári Napok évtizedes hagyománya, hogy a megye egyes községeiben élők számára is lehetőség adódik arra, hogy a helyi múlt iránt érdeklődők megismerjék az adott településre vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeket, személyesen találkozhassanak a helység történetével foglalkozó szakemberekkel. Ennek jegyében október 11-én Csanádpalotán folytatódott a rendezvénysorozat. Perneki László polgármester rövid köszöntője után dr. Tóth Ferenc nyugalmazott makói múzeumigazgató megtartotta Nepomuki Szent János tisztelete Csanádpalotán című előadását. Az 1729-ben szentté avatott Nepomuki vagy Pomuki János kultusza Mária Terézia uralkodása idején terjedt el a Habsburg tartományokban. A Szentet a gyónási titok mártírjaként, Magyarországon pedig a vízenjárók és utazók patrónusaként tisztelték. Csanád vármegyében tizenhárom templom tisztelte védőszentként, amelyek közül az egyik az 1773. május 16-án — a patrónus ünnepén — felszentelt csanádpalotai volt. Kultusza valószínűleg temesvári hatásra terjedt el a településen, ahol a templom mellett — népi kezdeményezésre — kápolna is épült. A mai ember számára a 18-19. századi „betyárvilág" megtestesítője a dunántúli Sobri Jóska, a Mátra hegyei között élt Vidrócki, vagy a romantikus hőssé vált Csongrád vármegyei/dél-alföldi Rózsa Sándor. Gilicze János makói levéltáros Halász János, avagy Pusuli a palotai betyár című előadásában ezen ismereteinket igyekezett bővíteni. Halász János, vagy ahogyan a periratokban is szerepel Pusuli, 1792. május 13-án született Csanádpalotán. 1827-ben került szembe először a törvénnyel és 1863-ban bekövetkezett haláláig többször is elítélték rablásért, tolvaj lásért, és más erőszakos cselekedetekért. Hosszú börtönévei ellenére is sikerült azonban egy kisebb „betyárdinasztiát" alapítania, hiszen fia is hasonló „mesterséget" űzött. 90