LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a XXXIII. Somogyi Megyei Levéltári Napról (Káli Csaba). LSZ 59. (2009) 4.

Hírek törekvéseit, s szervezett utak segítségével próbálta Fiumét és lakosságát a magyar politikai nemzet részévé tenni, vagy legalábbis ennek látszatát kelteni, hogy a magyar turisták jó kedvvel jöjjenek, és otthon érezzék magukat a városban. Tánczos-Szabó Ágota kecskeméti levéltárosként Baja két világháború közötti idegenforgalmáról tartott prezentációval egybekötött előadást „Baja város szép helyen van"— Egy délalföldi város idegenforgalmi hivatalának működése a két világháború köpött címmel. Az 1934-ben megszervezett hivatal mottója is lehetett volna a cím első felében idézett helyi költésű népdal első sora, hiszen Baja nyaralóvárosi arculatának megteremtői elsősorban a város gyönyörű fekvését, a természeti értékeket és az azokból fakadó kikapcsolódási lehetőségeket igyekeztek hangsúlyozni minden fórumon. Baja 1932-ben csadakozott a Belügyminisztérium kezdeményezésére létrejött Magyar Duna Szövetség munkájához. Áprilisban megalakult a helyi fürdőbizottság, hozzáláttak a szállásadók kataszterének elkészítéséhez, a programszervezéshez, továbbá tárgyalások kezdődtek a MÁV-val, hogy az a fürdő- és kirándulóhelyek könnyebb megközelíthetősége érdekében fürdő járatokat indítson. Az idegenforgalmi hivatal működését azonban jelentősen behatárolták a város anyagi lehetőségei. A jogász végzettségű hivatalvezető, Madarász Lajos, aljegyzőként dolgozott a városnál és lelkes lokálpatriótaként Baja idegenforgalmának fejlesztését, ahogy ő fogalmazott „nemcsak hivatalszerűen, de hivatásszerűen" fogta fel. Odor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója a villányi borvidékre kalauzolta el a hallgatóságot. Л villányi vörösbor legendáriuma című előadásából kiderült, hogy a helyi borászat ókorig visszanyúló gyökerei mellett a szőlőművelés első írásos (okleveles) említése 1249-ből származik. Villány neve valószínűleg a területet egykoron birtokló család nevéből ered. A borvidék újkori virágzása a török háborúk után, a svábok betelepítésével kezdődött, akik szülőhelyükről hozták magukkal az oportót (portugieser), amely sokáig meghatározó fajtának számított. A 19. századi erőteljes fellendülést a mindenütt hatalmas károkat okozó filoxérajárvány akasztotta meg. Az újratelepítést Teleki Zsigmond irányította, aki egyben az új, ellenálló oltványokat is készítette. Trianon ezt a vidéket is sokkolta, a gazdaságok elvesztették piacaik jó részét, ismételten újra kellett építeni a borok imázsát, piacát. A második világháború, különösen a kitelepítés ismételten visszavetette a termelést, amit az államosítás is tetézett. A nagyüzemi szőlőművelésre és bortermelésre való áttérés inkább a minőségen ejtett csorbát. A rendszerváltás utáni privatizációt követően a termelési kultúra sikeresen reorganizálódott és válhatott a térség a gasztro- és ökoturizmus egyik mintaterületévé. Aradi Gábor, a Tolna Megyei Levéltár munkatársaként a térség turisztikai lehetőségeinek egy szegmensét elemezte a Tolna megyei üdülőturizmus a két világháború köpött címmel megtartott előadásában. Az 1920-as évek végétől központilag igyekeztek támogatni a turizmus kibontakozását, amelynek első lépéseként, helyzetfelmérés céljából kérdőíveket küldtek ki a megyei közigazgatási hatóságok számára. Az alispáni hivatal erre adott válaszaiból pontos kép bontakozik ki előttünk arra vonatkozóan, hogy milyen turisztikai elemek voltak jelen a térségben, illetve egyáltalán mit tartottak annak. A későbbi felmérések, jelentések tükrében azt is meg lehet figyelni, hogy milyen változások történtek az idegenforgalom térbeli és tematikai kiterjedtségében. Halász Imre, a BGF zalaegerszegi intézetének főiskolai tanára Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában a 19—20. százában címmel mutatta be a választott térség idegenforgalmának felívelését, hullámzását, súlypont-áthelyeződéseit. A választott témához képest röviden kitért a 18. századi előzményekre és területiségében a régió északi és nyugati határsávját is bevonta elemzésébe. A korábbi előadókhoz hasonlóan ő is megerősítette azt a vélekedést, miszerint a 19. század második felében a szabadidő növekedése és a közlekedés fejlődése volt a turiz-73