LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kunné Tornóczky Andrea: A X. Tolna Megyei Levéltári Nap. • 2006. [LSZ 2006/1. 81-84. p.]

Iámmal kiszorította vetélytársait a piacról. A Borgula-műterem a mai napig is létezik, a név azóta is fogalom nemcsak a városban, de a megyében is. Igaz, hogy kihívást jelentett számára Nöger Frigyes 1920-ban induló műterme, de szerencsére a város mindkét műhelyt el tudta tartani, így a rivalizálás eredményeként számos szép kép maradt az utókorra. A referátumok sorát dr. Dobos Gyula főlevéltáros, igazgató zárta Híres szekszárdiak című előadásával. Azokról tudhattunk meg értékes adalékokat, akik a rendezett tanácsú várossá válás és a városi lét első évtizedeiben meghatározó szerepet játszottak a megyeszékhely életében, tevékenységükkel előmozdították a település fejlődését, jelentős szerepet játszottak a város lakóinak mindennapjaiban, vagy ha nem is itt éltek, de életművükkel dicsőséget szereztek Szekszárdnak, így öregbítve szülővárosuk hírnevét. A neves szekszárdiak közül — a kor elvárásainak megfelelően — sokan végeztek jogi tanulmányokat, amivel aztán számos területen megálltak a helyüket, sőt Hirling Ádám, Szentkirályi Mihály valamint Vendel István a megtisztelő polgármesteri címmel is büszkélkedhetett. Számos köztiszteletnek örvendő orvos — dr.. Treer István, dr. Kelemen József, dr. Spitzer Manó, dr. Herczeg Gyula — egyaránt sokat tettek a megyeszékhely egészségügyének fellendítéséért. Országos hírű művészek látták meg Szekszárdon a napvilágot, így Babits Mihály költő, Miklósi Ödön festőművész, illetve a tárgyalt korszakban ritkaságszámba menő karriert befutott hölgy, a rendkívül sokoldalú Dienes Valéria munkássága egyaránt méltán vált halhatatlanná. De szőlőtermelő vidékhez méltón, a híres borász, Dicenty Dezső neve is városunkhoz kötődik. A tárgyalt időszakban tíz híres személyiség is megkapta Szekszárd díszpolgára címet, közülük a Tolna megyei Murgán született Gömbös Gyula, akinek politikai pályafutása csúcspontját a miniszterelnöki bársonyszék jelentette. Ezen példákat természetesen a teljesség igénye nélkül, csak ízelítőként említette az előadó, az idő rövidsége miatt. A legtöbb esetben gazdag forrásokra támaszkodó, részletes biográfiák sok hallgatónak új ismereteket nyújtottak a megyeszékhely jeles személyiségeiről. Az előadásokat követően dr. Dobos Gyula bemutatta az általa szerkesztett és újonnan megjelent Szekszárd a XX. század első évtizedeiben című kötetet, amelyhez a szerzők csináltak kedvet a konferencián hallott értékes referátumok bemutatásával. A levéltári napon elhangzott előadásokon kívül, számos más izgalmas munka található még a kötetben. Cserna Anna főlevéltáros (TMÖL) A város hivatala: 1905-1929 című írását tanulmányozva kibontakozik előttünk, hogy miként is működött a megyeszékhely hivatala, az akkori polgármesteri hivatal. Tanulmányát méltóságnévsor összeállításával tette még teljesebbé. Rúzsa Éva főlevéltáros (TMÖL) Egy szekszárdi építész: Dicenty László című munkájával a neves építész biográfiáját készítette el. Nemcsak a jeles építőipari vállalkozóról, hanem a megyeszékhely társadalmában jelentős helyet elfoglaló közéleti emberről, és szűkebb családjáról is átfogó képet kaphat az, aki elolvassa tanulmányát. A kötet utolsó egységét dr. Braun Sándorné főlevéltáros (TMÖL) által összeállított Források jelentik, amelyek igazi csemegék az eredeti dokumentumokat kedvelő, helytörténet iránt érdeklődők számára. A tanácskozás befejezéseként dr. Sebestyén István főjegyző röviden értékelte; hasznosnak ítélte az idei konferencián elhangzottakat is. Megköszönte az előadók munkáját, és a hallgatóság részvételét, ugyanakkor felhívta a figyelmet a rendezvénysorozat további eseményeire. 83