LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Szabó Attila: Levéltári nap a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. • 2001. [LSZ 2001/1. 92-93. p.]

LEVÉLTÁRI NAP A BÁCS-KISKUN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRÁBAN A millennium évében ötvenéves Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára 2000. november 6-án első alkalommal tartott Kecskeméten levéltári napot. Az előadások a szép számmal megjelent szakmai közönség előtt dr. Tóth Ágnes levéltár-igazgató elnökletével a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár előadótermében zajlottak. Endre Sándor, a Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy 2000-ben több kerek évfordulót ünneplünk: a kereszténység 2000., a Magyar Állam 1000., Bács-Kiskun Megye létrejöttének 50. és a szabadon választott önkormányzatok megalakulásának 10. évfordulóját. A közgyűlés elnöke hangsúlyozta, hogy méltán okunk van az ünneplésre, hiszen Európában a legrégebbiek közé tartozik az ezeréves magyar megyerendszer, amely a történelem folyamán többször a magyar függetlenségi törekvések letéteményese volt. Az előadások sorát dr. Máthé Gábor főiskolai tanár, a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Karának oktatója nyitotta, aki Magyarország 19-20. századi közigazgatásának átszervezési koncepcióit ismertette. Az előadó megállapította, hogy a 18. században alakultak ki a modern közigazgatás alapjai. A 19. század az alkotmányos küzdelem, a 20. század pedig a célszerűség és profizmus idejének tekinthető. Az 1848-ban megindított polgári közigazgatás megszervezését az 1867. évi kiegyezés fejezte be. Az ezt követő 1870-es és 1880-as évek a nagy átszervezések korát jelentették. Létrejöttek a törvényhatóságok és a három fokozatba sorolt községek. A 20. században az átszervezések legfontosabb elemeinek a célszerűség eszméjének eleget tévő takarékosság és a racionalizálás számítottak. Az előadó a továbbiakban a Trianon utáni közigazgatási átszervezéseket, illetve a tanácsrendszert ismertette. Dr. Iványosi-Szabó Tibor, a levéltár nyugalmazott igazgatója a mai Bács-Kiskun megye területén történt közigazgatási változásokról beszélt. Az ország legfiatalabb megyéjének a területén a történelem során sok más megye osztozott. A középkorban Tolnához, Bodroghoz, Fejérhez, Solthoz, Csongrádhoz, Szolnokhoz és a kun székekhez, a 18. századtól pedig a legnagyobb része Pest-Pilis-Solt vármegyéhez, a kisebb része Bács-Bodrog vármegyéhez és a Jászkun kerülethez tarozott. Az óriási méretű „vezérvármegye" megosztására először az 1849-et követő abszolutizmus idején került sor. A következő „végleges" megosztás 1950-ben történt, amikor a mai Bács-Kiskun megye létrejött Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli és Bács-Bodrog vármegye trianoni Magyarországon maradt részéből. Kecskemét megyeszékhellyé válásának 19. század végi kísérletéről számolt be Fehér Mária, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára főlevéltárosa. Kecskemét törvényhatósági jogának megszerzésének időpontjától kezdve állandóan napirenden volt a város megyeszékhellyé való szervezése, amelyet alátámasztott lakosságának és területének mérete, gazdaságának jelentősége, a helyben működő szakigazgatási hivatalok, egészségügyi intézmények és iskolák egész sora, a vasúti csomópont kialakulása. Lakatos Andor a Kalocsa-Kecskeméti Érseki és Főkáptalani Levéltár vezetője az egyházmegye és az érseki tartomány határainak változásait ismertette Szent István korától napjainkig. Az 1002-ben szervezett és hamarosan érseki rangra emelt egyházmegyének két központja volt: Kalocsa és Bács. A török korban szinte az egész érseki tartomány a hódoltság része lett. A 19. századi átszervezések következtében a tartományból kivál-92