LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bojtos Gábor: Beszámoló a XIV. Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltári napról. LSZ 61. (2011) 4.

H írek A lehetőségek felvillanásával újra és újra elindulnak a levéltárak a közös együttműködés útján, amin aztán rövidebb-hosszabb idő után akadályokba, sőt megoldhatatlan akadályokba ütközünk. Az igazgató-asszony elmondta: Szatmárnémeti és Kolozsvár, Beregszász és Ungvár levéltáraival, valamint a kassai, eperjesi, vágsellyei és pozsonyi levéltárosokkal állandóan újra- és újraélesztik a kapcsolataikat, melynek révén sok kedves kollégát ismertek meg, ám a cél eléréséhez: a határon túli levéltárakban őrzött, régiónk írott múltját képező forrásoknak a feltáráshoz, sőt digitalizálás révén közkinccsé tételéhez a lokális lelkesedésen túl európai szemléletváltásra és a feladatra szabott pályázatokra lenne szükség. Egy kiváló helytörténész, Ru^icska Ferenc volt a szakmai nap utolsó előadója. A nagykun kapitányok négy évszázadát bemutató előadás segítségével bepillantást nyerhettünk a jászkun autonómia e fejezetébe. Elsősorban az igazságszolgáltatással, az adókivetéssel és behajtással kapcsolatos feladatok ellátására hozták létre a 15. században a jászok és kunok lakta területek (a székek, később kerületek) élén álló, kapitánynak nevezett elöljárók hivatalát. A tisztséget az 1680-as évekig két személy látta el, akiket a század végéig évenként választottak. A 18. századtól már csak egy kerületi elöljáró volt hivatalban, három év időtartamra nevezték ki. A kapitányi tisztség fennmaradt a jobbágyi függés (Német Lovagrend, Pesti Invalidus Ház) 1702—1745-ig tartó időszakában is. 1849-től, a szabadságharc után végrehajtott közigazgatási reformmal a kerület közigazgatási formája és a kerületi kapitány tisztsége átmenetileg eltűnt, bár a járások élén álló cs. kir. tisztviselőt országszerte, sőt birodalom szerte mindenütt kapitánynak hívták, csak az 1860-as években hívták életre ismét a tisztséget. Ruzicska Ferenc beszámolt a „vég" körülményeiről is: eszerint 1876-ban, Jász- Nagykun-Szolnok vármegye kialakításával teljesen felszámolták ezt az intézményt. A kapitányok teljes névsorát, és működésük legfontosabb állomásait, eseményeit a 18. század elejétől tudjuk rekonstruálni. A század '30-as éveitől már nemesi származású, általában jogi végzettségű férfiakat igyekeztek a kapitányi tisztségbe állítani. Nagy tekintélyű, jelentős életművet alkotó kapitánydinasztia volt a Nagykunságon a kisújszállási Illéssy-család. Az előadásokat követően a Levéltár igazgatója, egyben a Levéltári Nap levezető elnöke megköszönte a magas színvonalú előadásokat, és felvezette a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár első világháborús pályázatának díjkiosztóját. A „Hősök voltak mindannyian" Jás^-Nagykun-S^olnok megye a Nagy Háborúban címet viselő impozáns kiállítás nem jöhetett volna létre a lelkes támogatók, helytörténeti csoportok önfeláldozó munkája nélkül. Háborús naplók, tábori levelezőlap-gyűjtemények, képeslapok, sok-sok fénykép mesél a világháborúban részt vett fiúk/férfiak/férjek/apák és az otthoniak történetéről. A Levéltár igazgatója, Fülöp Tamás, valamint C^égény Istvánné igazgató-helyettes aszszony, emléklappal, ajándékcsomaggal köszönte meg a pályázat nyerteseinek, hogy segítették a levéltár munkáját, és közkinccsé tették családi emlékeiket. Bojtos Gábor Egy korszak lenyomata A Zentai Alkotóházban december 9.-én szerdán este mutatták be Molnár Tibor Azentai városparancsnokság válogatott iratai 1944—1945 című könyvét A Csongrád Megyei Levéltár és a Zentai Történelmi Levéltár közös kiadványának bemutatóján Rácz Szabó Lászlónak, a zentai községi képviselő-testület elnökének és dr.Zakar Péternek, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökének köszöntőbeszédét követően dr.A.Sajti Enikő, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság tagja, az MTA doktora és dr.Mészáros Zoltán, a Szabadkai Tötjtjénelmi Levéltár levéltárosa méltatta a kiadványt. A Magyar Tudományos Akadémia doktora a könyv kapcsán egyebek mellett hangsúlyozta, hogy Molnár Tibor könyvét több szempontból is nagyon előkelő hely illeti meg a történelmi kiadványok sorában, ugyanis a magyar nyelvű történetírásban ez az első olyan kötet, amely egy helység katonai közigazgatásának iratait közzéteszi, ezenkívül előkelő hely illeti meg a szerbiai történetírásban is. Molnár Tibor, a könyv szerzője a kiadvány kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ezzel a kötettel megtették az első lépéseket az 1944/45-ös események kutatásának a terén, majd hozzátette, azt, hogy miképpen fog folytatódni ez a folyamat, még nem tudja teljesen átlátni, mivel a további kutatás lehetősége talán megoldódik, de azoknak a publikálása kapcsán eddig még semmi biztatót nem hallott. 63