LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Rozs András: Levéltári Nap Baranyában. • 2006. [LSZ 2006/1. 85-86. p.]

LEVÉLTÁRI NAP BARANYÁBAN A Baranya Megyei Levéltár 2005. évi Levéltári Napján konferenciát rendezett Pécs szabad királyi rangra emelésének 225. évfordulója alkalmából 2005. szeptember 20-án, a Pécsi Dominikánus Házban. A Levéltári Nap házigazdájaként dr. Odor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd az intézményfenntartó, a Baranya Megyei Önkormányzat nevében Lászlóné dr. Kovács Ilona főjegyzőasszony méltatta az évforduló jelentőségét a város történetében, elismerve a megyei levéltár szakmai-tudományos erőfeszítéseit a csöppet sem könnyű személyi és anyagi feltételek között. A konferencia nyitó előadását Móró Mária Anna, a Pécsi Tudományegyetem ny. könyvtárosa tartotta, aki még a Baranya Megyei Levéltárban szerzett ismeretei alapján vázolta Pécs több mint hét évtizedes — az 1703. évi püspöki resolutio-tól 1780-ig tartó — küzdelmét a szabad királyi városi rang megszerzéséért. Az előadó a korabeli városi iratokból bőven idézve érzékletes képet festett arról, hogy Pécs város 18. századi magyar, német és horvát (bosnyák) polgárainak — élükön Lákóczy Mihály szószólójukkal — hogyan kellett deputációkban harcolni Bécsben a királynál, Budán a Helytartótanácsnál és mint sajátították el a pécsi polgárok mindennemű módszereit annak, miként kell „az urakat mosolygósra formálni". Ezt követően dr. Odor Imre, a házigazda levéltár igazgatója A hódoltság utáni Pécs nemesei és szerepük a szabad királyi városi cím elnyerésében címmel tartott előadásában a Pécs városába beköltözött közép- és kisbirtokos nemesek és a pécsi polgárság közötti viszonyt elemezte, kiemelve, hogy a Megyer pusztát bérlő nemesek belátó engedékenysége hozta meg a két társadalmi réteg között feszülő ellentétek feloldását. Dr. Sándor Lászlóra, a PTE docensére, a Baranya Megyei Levéltár korábbi igazgató-helyettesére hárult Pécs szabad királyi város privilégiumlevelének bemutatása. Az előadó megemlítette a hallgatóságnak, hogy ezt a feladatot ő már egyszer „megoldotta", mégpedig a szabadító levél kiadásának kétszázadik évfordulójára rendezett konferencia esetében, 1980-ban, amikor — hangsúlyozta — a párt- és tanácsi vezetők, valamint a pécsi püspök „egy asztalhoz ültetése" igencsak nehézségekkel járt. Majd az előadó kifejtette, hogy a pécsi polgárok céljukat 1780. január 21-én érték el, amikor Mária Terézia királynő a kancelláriában kiállíttatta a város felszabadítására vonatkozó királyi privilégiumlevelet, amelyet Pécsett 1780. április 19-én hirdettek ki nagy ünnepség keretében. A szabadító levélben foglaltak szerint Pécs város polgársága kikerült a pécsi püspök joghatósága alól és földesura e naptól kezdve a király lett, akinek évente egy összegben adózott, élvezte a királyi kisebb haszonvételi jogokat, amelyek a borkimérés, a mészárszéktartás, a serfőzés, a pálinka- és téglaégetés jogát jelentették. A város piacot, heti vásárt tarthatott. Polgárai e jogokért 62 888 forintot fizettek a pécsi püspöknek. Pécs a kiváltságlevél rendelkezése szerint városi önkormányzatot tarthatott fenn, élvezte a szabad bíró- és tisztviselő-választás jogát. A városi communitas (választott község) polgármestert és elöljáróságul (magistratus) tíz tanácstagot (szenátort) választhatott. Az előadás érdekes részét képezte a Mária Terézia és II. József által adományozott Pécs városi címer elemzése címertani szempontból. Ezek után egyenruhás katonatiszt lépett a mikrofon elé, dr. Csáky Imre, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviseletében, aki katonás szabatos-85