LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kunné Tornóczky Andrea: A X. Tolna Megyei Levéltári Nap. • 2006. [LSZ 2006/1. 81-84. p.]

meghatározó szerepet játszott abban, hogy Tolna vármegye székhelye elmaradt a magyarországi városiasodás ütemétől, és hátrányt szenvedett a közlekedés, az ipar és a kor színvonalán lehetséges infrastruktúra fejlesztése terén. A híres bortermelő vidék a szőlészet és borászat segítségével próbálta csökkenteni a lemaradását, de a pusztán borkereskedésre alapozó, egyoldalú gazdasági struktúra, és a 19. sz. végének nagy szőlőpusztulást előidéző filoxérajárvány hatására elmaradt a remélt fejlődés. A pótadókkal és adóssággal terhelt város csak az első világháború után tudta hátrányát valamelyest enyhíteni. Csekő Ernő, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára levéltárosa (a TMÖL korábbi munkatársa) A virilisek szerepe a város életében című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepük volt a rendezett tanácsú várossá váló Szekszárd életében a legnagyobb adófizetőknek, azaz a virilistáknak. Az előadó vázolta a város kereső népességének megközelítőleg 1%-át kitevő virilisek súlyát a városi lét és szervezet kialakításában és megőrzésében. A város virilis jegyzékére évente 68 rendes, és 17 póttag került fel, ők voltak a város legtehetősebb lakói, más szóval: ők képezték a gazdasági elitet. Az előadó referátumában nemcsak a foglalkozás szerinti összetételüket, társadalmi rétegződésüket, hanem a város gazdasági életében betöltött szerepüket is vizsgálta. A harmadik kiselőadást, A villamosítás Szekszárdon címmel Major Attila helytörténésztől hallhattuk. Elmondta, hogy az országos átlaghoz hasonlóan, a szekszárdi lakosság körében is a 19-20. sz. fordulóján jelent meg a köz-és magánvilágítás korszerűsítésének igénye. Rávilágított arra is, hogy a település irányítóinak milyen erőfeszítéseket kellett tenniük az új fogalmak és technikák megismerése és megértése érdekében, hogy végül a legmegfelelőbbet választhassák ki a lehetséges alternatívák közül. A villamosítás kiépítése, üzemeltetése illetve a fejlesztés folyamatának bemutatásán kívül a témához kapcsolódó ismeretterjesztésre is vállalkozott, amit színes előadásmódjával tett a hallgatóság számára mindvégig izgalmassá. Aradi Gábor levéltáros (TMÖL) A Szekszárdi telefonhálózat kialakítása 1884-1914 című referátumában kifejtette, hogy a 19. sz. egyik legnagyobb találmányának, a telefonnak széleskörű felhasználása Tolna megyében 1904-ig váratott magára. Addig ugyanis túlnyomórészt csak magánbefektetők, társaságok, később a megyei törvényhatóság készíttetett zárt rendszerű telefonhálózatot. Voltak ugyan kezdeményezések az 1890-es években is arra, hogy országos telefonvonal épüljön ki, de ezen erőfeszítések még sikertelenek voltak. Szekszárdon így 1904-ben alakult meg a városi közhasznú telefonhálózat húsz előfizetővel. Ezt követően az első világháború végéig a megye összes jelentősebb települése bekapcsolódott az országos telefonhálózatba. Az előadó emellett feltárta a szekszárdi és megyei telefonhálózat fejlődésének szervezeti és intézményi hátterét is. Ezután következett dr. V. Kápolnás Mária muzeológus (Wosinsky Mór Megyei Múzeum) A fényképezés kezdetei a megyeszékhelyen című vetített képekkel kísért előadása. Az előadó megemlékezett Adler Lajosról, — a megyeszékhely egyik első fényképésze volt — aki ezt a nagy technikai tudást és gyakorlatot igénylő mesterséget az 1870-80-as években művelte. Felvételein legtöbbször a város és megye vezetőit és családtagjait örökítette meg, ezzel is gazdagítva helytörténeti ismereteinket. Később gyakran jelentek meg Szekszárdon vándorfényképészek is, különösen nyáron, amikor sátrakban, vagy kertben kifeszített háttérvászon segítségével készítették munkáikat. A számos különböző technikával dolgozó fényképész (Futter Gyula, Szigeti J., Árva J. és társai) mellett Borgula Ede nevét emelte ki az előadó, aki 1910-ben jelentkezett új stílusú képeivel, és erőteljes rek-82