LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Pásztor Cecília: A Nógrád megyei Levéltári Nap. • 2003. [LSZ 2003/1. 88-91. p.]

kos könyv a terjedelmi korlátok miatt (egyelőre) 1977-tel lezárul — Salgótarján ekkor érte el mai kiterjedését, közigazgatási területe ekkor véglegesült. A levéltári nap felkért előadói ezt követően kerültek sorra. Elsőként Beluszky Pál professzor tartott átfogó előadást A magyarországi úgynevezett szocialista városok kialakulása és jelenlegi helyzete címmel. Megtudhattuk, hogy a tervezett városépítés korántsem új keletű. Létezett már az ókorban, divatja volt a felvilágosodás korában, majd a 20. századi Európában is születtek mesterséges körülmények között városok. Gyakorlatilag ezt a példát vették át a fiatal Szovjetunióban, később Magyarországon is. Az úgynevezett szocialista városok építésekor azonban a gazdasági mellett a politikai érdekek is előtérbe kerültek, és a gazdasági erőforrások aránytalan átcsoportosításával biztosították a politikai szempontok megvalósulását. Nagyjából tucatnyi, leggyakrabban kis falvakból kinövő várost tekintenek a kutatók egyöntetűen szocialista városnak, ám vannak vitás, nem egyértelmű esetek is. A mesterségesen életre hívott és életben tartott szocialista városok egén a '70-es években kezdtek sötét fellegek gyülekezni. Beszűkültek a gazdasági források, megállt a fejlődésük, a '80-as évektől pedig egyre súlyosbodó gondként jelentkezett a munkahelyek megszűnése, a munkanélküliség, a lakosság elvándorlása, illetőleg összetételének kedvezőtlen alakulása. Beluszky Pál Dunaújváros példáján érzékeltette, hogy mennyire húsbavágó, máig ható jelenségekről van szó. A további előadások e témához kapcsolódva lényegében két nagy kérdéskört öleltek fel: a „régi" nehézipari munkásváros, Miskolc-Diósgyőr és Salgótarján munkáskolóniáinak történetét és a „klasszikus" szocialista település, Dunaújváros problematikáját. A miskolci R. Nagy József „Boldog téglafalak között élni... " (Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata) c. előadásának bevezetőjében olyan fontos feladatokra hívta fel a figyelmet, mint a munkásság megítélésének objektivizálása, fogalmának pontosítása. Megfigyeléses terepmunkával, interjúk készítésével, mentális régészettel és klasszikus levéltári, könyvészeti feltáró munkával az észak-borsodi bányászfalvak kolóniáit vette górcső alá, ellenpróbaként pedig a diósgyőri vasgyári munkástelepen kutatott. Érdekes kérdésekre kereste a választ, mint pl. hogyan hat az épített ipari környezet a benne élők életére, elfogadják, szeretik, ragaszkodnak-e hozzá, büszkék-e rá, vagy éppen ellenkezőleg vélekednek. Az derült ki, hogy míg a vasgyári kolónia lakói jórészt pozitív válaszokat adtak a feltett kérdésekre, addig a bányászfalvakban élők negatívakat. A háttérben meghúzódó okok, mikrokulturális tényezők számbavételekor olyan fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint a szociopetális és szociofugális tér (előbbi közelebb hozza egymáshoz az embereket, utóbbi eltávolítja), s bepillanthattunk a kolóniák társadalmi szerkezetébe, a benne élők életmódjába, mentalitásába is. Dobák Judit A diósgyőri munkáskolónia címmel osztotta meg velünk antropológiai kutatásai során szerzett tapasztalatait. Megismerkedhettünk a 18. századi gyökerekre, előzményekre visszatekintő diósgyőri vasgyári kolónia társadalmi, szociálpolitikai, várospolitikai és építészettörténeti értékeivel. Megtudhattuk, hogy Salgótarjánhoz hasonlóan itt is soknyelvű, soknemzetiségű munkásság toborzódott a 19. sz. derekától, ám eltérő szempontok és igények szerint — és úgy tűnik, nagyobb odafigyeléssel — jöttek létre a diósgyőri munkástelepek. Az előadásból fogalmat alkothattunk arról, milyen a ,jó tér" és milyen a „rossz tér", és ezek vajon hogyan befolyásolják, programozzák az emberek viselkedését. Figyelemre méltó, hogy a szűk évtizede önkormányzati védettséget él-89