LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Paksy Zoltán: A párt(ok) és archívumaik: Levéltári Nap Zalaegerszegen. • 2003. [LSZ 2003/1. 84-87. p.]
látható volt, hogy a parasztság kis lépésekben érvényesíteni tudta érdekeit a hatalommal szemben, olyan ügyekben is, mint pl. a részes művelés, munkaegység elszámolás, helyi vezető megválasztása, brigád helyett családi alapú csoportszervezés stb. A jogi szabályozásban azonban mindez csak 1967 után jelent meg, melynek folytán nagy a jelentősége a helyi viszonyok vizsgálatát lehetővé tevő megyei levéltárakban rejtőző anyagnak. Varga Zsuzsanna végezetül a tárgy kutatása szempontjából rendkívül fontos és hasznos oral history szerepére hívta fel a figyelmet, amely eszköz a ma még élő érintett személyek jóvoltából alkalmazható. A szünet után Kende Tamás, a Politikatörténeti Intézet munkatársa tartotta meg előadását a kommunista falujárás történeti antropológiája címmel. Ez az eseménysor 1946-ban kezdődött és valamikor az '50-es években halt el. Olyan önkéntes, többnyire nagyvárosi munkások vettek részt benne, akiknek célja az eszme terjesztése, a falu megismerése és meggyőzése volt. Politikai hátterét a kommunista párt tömegpárttá szervezésének időszaka adta, abból a rossz tapasztalatból kiindulva, ami az 1945. évi választáson érte a pártot. A gyenge választási eredmény és az a felismerés, hogy a vidék döntő többsége, még az újonnan földhöz jutott gazdák is, a párt ellen szavaztak, vitte rá a pártvezetést, hogy a megindítsák a falujárási mozgalmat. Célja a helyi pártszervezetek létrehozása vagy megerősítése volt, valamint a „kommunista-ellenes babonák" és előítéletek eloszlatása. Ezek az iratok nemcsak azért érdekesek, mert elmondják a falujárások történetét, hanem azért is, mert visszatükrözik a korabeli magyar falvak világképét, félelmeit, pl. a falusi lakosság véleményét a kommunistákról. A falujárások 1947 után intézményesültek, formalizálódtak, de nem vesztettek jelentőségükből. Az előadó azzal hívta fel a hallgatóság figyelmét ezekre a forrásokra, hogy érdemes tanulmányozni őket, mert életszerüek, nem sablonosak és sok információt hordoznak. A vendéglátókat képviselte a következő előadó, Káli Csaba, a Zala Megyei Levéltár igazgató-helyettese. Előadásában, a helyi levéltárban szép mennyiségben megtalálható MDP-iratokat mutatta be. Ezek az iratok rendezettek, ezért jól kutathatók. Két nagyobb csoportba osztotta őket, úgymint a testületek és az apparátus osztályainak dokumentumai. Az első csoportba tartoznak a megyei pártértekezletek anyagai, a pártválasztmányi iratok, a pártbizottság (1954-től a párt végrehajtó bizottsága) és a különböző párttitkárok iratai, valamint egyéb speciális iratcsoportok. E sorból az előadó a pártbizottsági anyagokat tartotta a legtartalmasabbnak, mert e szervnél, döntési helyzetéből adódóan, érdemi vita is folyhatott. Az egyéb kategórián belül a legfontosabbak az ÁVH iratai, amelyekből feltárható a szervezet belső felépítése és működése (ÁVH pártszervezeti jegyzőkönyvek), és az is, ahogyan hatóság követte a belpolitikai fordulatokat. Az apparátusi iratanyag, mind mennyiségében, mind tartalmában hangsúlyosabb az előzőnél. A különböző osztályok iratai alapján feltárhatók a párt működésének mindennapjai. így az APO (Agitációs és Propaganda Osztály) érdekes adalékokat nyújt pl. az állami ünnepek megszervezéséről, vagy az egyház és az állam viszonyáról. Ezek szociológiai kutatások témáiként felelhetnek meg kiválóan. A Mezőgazdasági Osztály anyaga azért fontos, mert Zala ekkor agrármegye volt. Különleges színfoltokat is fellelhetünk itt, pl. a jómódú falusi gazdáknak a földjükről, eszközeikről és állataikról való lemondását, akik azt hozták fel indoklásul, hogy „számukra teher a nagy vagyon", „nem tudnak mit kezdeni vele" stb. Ez esetben tetten érhető az is, ami nem feltétlenül ismerhető meg az iratokból, jelen esetben a nyilvánvaló erőszak formája és mértéke. A 86
