LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Márfi Attila: Beszámoló a harmadik Győri Levéltári Napról. • 2001. [LSZ 2001/2. 90-93. p.]
A konferencia második részét Néma Zsolt, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár könyvtárosa Győr város politikai erőviszonyainak változásai 1945-47 című előadása nyitotta meg. Az 1945. március 18-i szovjet bevonulást követően az újjáépítési program részeként a politikai élet is aktivizálódott. Először az MKP Északdunántúli Területi Pártbizottsága szerveződött meg, majd az SZDP területi szervezetei álltak talpra. Ugyanakkor az NPP helyi pártcsoportjai csak május derekára szerveződtek egységbe. A politikai élet megindulásánál Győrben jelentős volt a szerepe az FKGP-nek, mivel az MKP ellen szavazók elsősorban ebben a pártban koncentrálódtak. Néma Zsolt kiemelte, hogy e négy párt mellett meghatározó politikai tényezőnek számított a szakszervezeti mozgalom is. A pártok képviseleti arányát és ezzel politikai erejét, befolyását is a Nemzeti Bizottság állapította meg. Az első időszakban a négy koalíciós pártnak közös sajtóorgánuma volt Szabad Győr címmel, de a kisgazdák hamarosan külön lapot indítottak, miképpen az MKP helyi szervezetei is. A politikai élet csúcspontját az 1945. évi választások jelentették, amelyek során különösen az MKP aktivizálta szervezeteit: propaganda-hadjáratokkal, demagóg jelszavakkal és az úgynevezett „szalámipolitikával". Az 1947. évi helyi választásokat a Demokrata Néppárt nyerte 43%-kal, de az ismert választási csalások és politikai nyomás hatására az MKP jutott később vezető szerephez. Ennek a korszaknak folytatásaként hangzott el a következő előadás A politikai rendőrség a Rákosi-korszak hatalmi rendszerében Gyarmati György, a Történeti Hivatal főosztályvezetője tolmácsolásában. Az előadó fontosnak tartotta definiálni a „politikai rendőrség" fogalmát, ugyanis a polgári államok rendőrségeihez viszonyítva létük és működésük messze eltért azoktól, nem a társadalmi rendet, hanem a politikát szolgálva. A szovjet „övezetben", így hazánkban is, a politika rendőrsége fogalom találó, főleg, ha azt tekintjük, hogy a hazai rendőrség, belügyi szervek esetén nem lehet koalíciós időszakról beszélni, mert mindvégig az MKP tartotta kezében irányításukat szovjet befolyással. Az előadó, rátérve az ÁVH működésére, hangsúlyozta, hogy eredetileg antifasiszta intézkedések végrehajtására hozták létre, mint Európában mindenütt, a nürnbergi per előkészítésére. Azonban már 1945 második felében, túllépve eredeti feladatkörüket, a koalíciós partnerek megfigyelését bízták a testületre. 1946-tól pedig már a párton belül is alkalmazták ezt a módszert és 1947-ben a „kékcédulás" szavazásoknál felértékelődött szerepük. Ekkora az ÁVH nemcsak a „párt ökle", hanem „szeme és füle" is lett s így óriási volt a szerepük a kommunizmus hatalomra jutásában. Az 1950-től önállóvá vált ÁVH már nem volt olyan védett, mint a korábbi években, hangsúlyozta az előadó. Szinte azonnal megkezdődött a határőrökkel és a karhatalommal együtt mintegy 25 000 fős testület felülvizsgálása, amelyet hamarosan tisztogatás követett, nem nélkülözve az egyéni leszámolásokat, intrikákat sem. Az ÁVH 1953-tól a Belügyminisztériumhoz tartozott és Gyarmati szavaival élve „Gerő rövid pórázra fogta őket". Ennek része az 1954-ben érvényesített egyik belső rendszabály is, amely a kihallgatási módszereket szabályozta, ugyanis ezt megelőzően nem volt ilyen rendelkezés. 1955-re pedig a Rákosi-éra felemésztette saját erőit is, így az ÁVH hatalma is gyengült. Péter Gábor provokálásával, majd felelősségre vonásával a bomlás is felerősödött az eröszakszervezetben. Az érdekfeszítő előadást szintén egy fővárosi előadó követte Szakolczai Attila, az 56-os Intézet tudományos munkatársának személyében, aki az előre megadott Dunántúli 91
