LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Mónus Imre: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok • 2000. [LSZ 2000/3. 72-76. p.]

Ezután Barta János egyetemi tanár előadása következett Nemesi vármegye a 16-18. században címmel. Bevezetőjében megemlítette, hogy a törvények összegyűjtése, a megyei székházak emelése európai történeti tendenciákat képviselt. Napirenden volt a központosított államigazgatás kiépítése is, ám a helyi igazgatás hagyományos formája a megyerendszer maradt. Később II. József a megyét végrehajtó szervvé fokozta le, ami a vármegyéket érzékenyen érintette, hiszen hatáskörük meglehetősen széleskörű volt, feladatuk gazdasági és katonai területekre is kiterjedt. A következő előadó, Püspöki Nagy Péter egyetemi tanár előadásának címe Az egyházi népek kiváltságai az államszervezés korában, a praediális szék kezdetei a 13. századi változások tükrében volt. A főegyházmegyének önálló igazgatása, saját szervezete volt, semmi sem kapcsolta a királyi megyékhez, emelte ki az előadó. A nemes (nobilis) fogalmáról szólva kijelentette, hogy az nem régi eredetű szakszó. Ezután fel-vázolta a praediális nemesek és az egyházi nemesek közötti különbségeket. A következőkben szólt arról, hogy Szent István király az egyházat különböző jogokkal ruházta fel, amelyek fejlődése még Justinianus tevékenységére vezethető vissza. Ezután könyvbemutatóra került sor. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványainak 31. kötetét a szerző, Balogh István mutatta be a konferencia résztvevőinek: Katonai tábortól a mezővárosig című könyvében Böszörmény, Hadház, Nánás és Szoboszló hajdúvárosok 171 l-ig fennmaradt magisztrátusi jegyzőkönyveit tette közzé. A könyv bevezető tanulmányában a szerző a hajdúvárosok igazgatását elemezte, majd a városok igazgatásáról, státusuk megerősítéséért való harcáról írt. A résztvevők ezt követően a „Petőfi-házba" vonultak, ahol a debreceni Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közös rendezésében ezer év tárgyi és írásos emlékei voltak láthatók azon a vándorkiállításon, amelyet a konferencia idején nyitott meg Lázár Imre polgármester. A kiállítás a millennium jegyében készült a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával. A napot hangulatos fogadás zárta. Május 11-én, a konferencia második napján Jelképek és hagyományos formaságok a kiváltságolt kerületekben címmel elsőként Takács Péter egyetemi tanár tartotta meg előadását. Bevezetőjében a kiváltságolt kerületek kialakulását ismertette. A Hajdúkerület városaiban otthonra talált hajdúkat jellemezve, így fogalmazott: „Az Itáliától a Balkán félszigetig pusztító európai rablók közül Bocskai kiemelte a hajdúkat, kollektív nemességet és címert adott nekik és letelepítette őket a mai Hajdúság területén." Az úgynevezett szabad hajdúk azonban továbbra is garázdálkodtak, jövedelmük az állattenyésztésből és a rabolt javakból származott. Címeres nemesi oklevelek adományozása főként 1608 és 1613 között került sor nagyobb mennyiségben. A jelképek szerepe jelentősen megnőtt a kiváltságolt kerületekben a 17. században. Ehhez a címeres nemesi oklevelek is hozzájárultak, de a címeren és zászlón kívül a jelképekhez tartozott még a síp, dob, lant és fegyver mint nemesi jelkép. A jelképek szerepét erősítette, hogy a kiváltságolt kollektív nemesség előjogait gyakran veszélyeztetve érezte és ekkor a jelképek erejével is harcolt azok megtartásáért. A következő előadó Nagy László egyetemi tanár volt, aki Katonai kiváltságok a XVII századi Magyarországon (végváriak és hajdúk) címmel tartotta meg előadását. A végvári katonák, hajdúk, székelyek privilegizált elemek voltak, szolgálatukért előjogokat kaptak, amelyek segítették őket a letelepedésben, és mentesítették őket a jobbágyi terhektől. Szerepük a török megállításában volt igen jelentős. A 17. század végén a török 73