LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Hudi József: Történeti konferencia Kapolcson. • 1996. [LSZ 1996/4. 62-64. p.]

mezte a hivatalos felmérések alapján. Összegzésként megállapította, hogy a települések jogi helyzetüket, birtokszerkezetüket tekintve is lényegesen különböztek egymástól. Hudi József veszprémi főlevéltáros a Balaton-környéki ellenreformációs folyamat részeként mutatta be a nagyvázsonyi (1726), a petendi (1750), a monostorapáti (1762) és dörögdi (1762) római katolikus plébánia felállításának körülményeit, a XVIII-XIX. századi plébánosok társadalomtörténeti jellemzőit (származás, iskoláztatás, műveltség, karriertörténet). Molnár András zalai főlevéltáros az 1848. évi országgyűlési választások névjegyzékei elemzésével rajzolt képet az Eger-völgyi települések lakosságáról. Az általa megvizsgált hat községben (Vigánt és Petend 1938-ig önálló község volt) népességének 1848-ban 10,7%-a (a férfiaknak 20,9%-a) nyert választójogot - szemben az országos 7-9%-kal. Nemesi jogon a polgárok egyharmada, vagyoni-műveltségi cenzus alapján kétharmada élhetett politikaijogaival. A konferencia második napján Benda Gyula társadalomtörténész (ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék) látta el az elnöki teendőket. Röviden áttekintette a magyar társadalomtörténet XX. századi fejlődési tendenciáit, kiemelte Mályusz Elemér és az országos egyesületnek nevet adó Hajnal István professzor-elődök munkásságát. Rámutatott a regionális társadalomkutatás fontosságára, a helyi történeti tudatot és polgári öntudatot erősítő szerepére. Foki Ibolya zalai levéltáros a térség 1850-es évekbeli községi igazgatásáról adott átfogó képet. Ismertette az 1855-ben felállított kapolcsi körjegyzőség előzményeit, a jegyzők helyzetét, a községek adóterheinek változásait (növekedését), a helyi autonómiák korlátozásának folyamatát. Halász Imre kandidátus, tanár (Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Zalaegerszeg) a térség XIX. századi közoktatását mutatta be, hangsúlyozva, hogy az előzmények a XVIII. századra, sőt Kapolcs esetében a XVII. századra nyúlnak vissza. Kiemelte azt is, hogy a Bach-korszakbeli iskolarendszer színvonalas működése nélkül nem lehetett volna sikeres br. Eötvös József 1868-as népoktatási reformja sem. Káli Csaba zalai főlevéltáros az 1945. évi körjegyzőségi és megyei közigazgatási iratok segítségével vázolta fel a térség háború utáni helyzetét, az újjáépítés nehézségeit, a települések társadalmi-politikai viszonyainak változásait. Többek közt rámutatott arra, hogy a földosztás az 5 kh alatti törpebirtokosok számát növelte, a kialakult zilált birtokviszonyok termeléscsökkenéshez és közellátási zavarokhoz vezettek. A 1945. őszi választásokon e falvakban a kisgazdapárt az országos (57%) és a Zala megyei átlagot (74%) is felülmúlva győzött. Kiss János evangélikus lelkész (Kapolcs) a kapolcsi evangélikus gyülekezet történetét tekintette át megalakulásától, az 1630-as évektől napjainkig. A gyülekezet lelkipásztora az 1930-as évekig járásnyi területet gondozott; hatásköre Halimbától a Lesence-vidékéig terjedt. A népes gyülekezet számos értelmiségit adott a hazának, lelkészei hosszú időn át a tapolcai esperesi hivatalt is betöltötték. H. Csukás Györgyi néprajzkutató (MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest) diavetítéssel egybekötött előadásában a térség kisnemesi, uradalmi, paraszti építészetéről, az építészeti kultúra XVIII-XX. századi változásairól adott átfogó képet. Figyelmeztetése nemcsak a völgylakóknak szól. „Falvaink képe egyre inkább uniformizálódik. Nemcsak a házak óhatatlanul szükséges modernizálásával vész el a tájra jellemző építkezésmód, de a felújítás költségessége miatt olyan értékek is veszendőbe mennek, amelyek pusztulása nem lenne szükségszerű. Múltunk építészeti hagyományainak, értékeinek fel-63