LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bősze Sándor: XIII. Vas Megyei Levéltári Nap, 1996. április 24. • 1996. [LSZ 1996/3. 68-71. p.]

tozott, túlzás nélkül állítható: a kései feudalizmus korának vármegyéi igazán nagy jelentőséggel bírtak. A vármegyék feladatkörében a török kiűzését követően lezajlott jelentős módosulásokra is utalva, a jogosítványok tételes felsorolásával definiálta a reformkorra kifejlődött vármegyei autonómiát. Ezt követően Tilcsik áttekintette a comitatus szervezetét, döntéshozatali munkáját, a megyék tisztviselőinek helyét és szerepét. Végezetül az előadó vállalkozván az 1840-es esztendőkben lezajlott, a megyék szerepéről folytatott vita lényegének ismertetésére, bemutatta a disputa résztvevőinek (pl. Kossuth, Deák, Dessewffy, Eötvös, Szalay, Csengery) felfogásbéli különbségeit. Tilcsik György szerint a municipalista és a centralista koncepciók ütközése egy sor olyan kérdést is felvetett, amely még ma is újra megválaszolásra vár. A délelőtt programját Hudi József értekezése, „Nemesmagasi község önkormányzata a reformkorban" zárta. A köznemesi társadalom történetének egyik legjobb szakértője először e historiográfiai területet érintő adósságokról beszélt. A kemenesaljai települést, melynek nemes lakói a XVIII. század végére kisebbségbe kerültek a nem nemesekkel szemben, 1848 előtt megosztották a jogi (nemes - nem nemes), a felekezeti (protestáns — katolikus), vagyoni és kulturális különbségek. A veszprémi fólevéltáros azt a kétségtelenül izgalmas kérdést tette fel, hogyan is festett a falu társadalmi képe a reformkorban. Az 1835-ben elkészült nemesi conscriptio segítségével vizsgálta meg a legnépesebb famíliákat, a közbirtokosok jogi megoszlását, aztán ezek birtokmegoszlását: „... a nemesek több mint kilenctizede nem rendelkezett annyi földdel, hogy abból a családját eltartsa". Végezetül Hudi bemutatta a nemesmagasi község egykori önkormányzatának struktúráját és működési mechanizmusát. A kiegyezés utáni Magyarország története egyik leglényegesebb kérdésének helyi vetületéről beszélt Mayer László. A Vas megyei levéltárnok előadásában („»Rend a községi ügyekben, míveltség és felvilágosodás« - A szombathelyi zsidóság ortodox és neológ irányzatának elkülönülése 1867 és 1871 között") a helyi, tegyük hozzá: a hazai zsidóság modernizációját kísérő belső vitáik mikrovizsgálatát végezte el. Az ellentétek a szombathelyi izraelita közösségen belül is a rituális kérdések körül jelentkeztek először. Jelen esetben a rituális fürdő és a templomi ügyek kapcsán tervezett változtatások adtak okot a viszályra. Az 1865-ben megválasztott új rabbi, Rokonstein Lipót beköszöntő beszédében aztán nem is hagyott kétséget afelől, a vallásosság tisztelete mellett a kor modern igényeinek szintén meg kell felelniük. Az ezt követően kialakult pártoskodás - s ne feledjük, ekkor zajlott a sorsdöntő országos izraelita kongresszus - következményeként a városban is bekövetkezett a két irányzat szervezeti elválása. Egy speciálisan lokális kérdéssel, „Kőszeg szabad királyi város Főispáni Hivatala (1872-1876)" történetével foglalkozott Söptei Imre. A fiatal levéltáros a település két főispánjának működését elemezte. „A címben szereplő városi főispáni intézmény létrehozása része volt annak a kiegyezés utáni, több mint évtizedes folyamatnak, ami a megyei, városi és községi közigazgatás polgári átalakításának első szakaszát vitte végig." A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk kiterjesztette a főispáni hatáskört a szabad királyi városokra is. A törvény egyebek mellett ezért is találkozott a városok, így Kőszeg ellenérzésével. A Kismarton, Kőszeg, Ruszt és Sopron élére kinevezett Mérey Károly és Takács Lajos tevékenységével összefüggő, a városok hagyományos autonómiáját sértő konfliktusok bemutatása jól illusztrálta azt a szembenállást, amely az állam centralizációs és a megyék decentralizációs törekvései között feszült. A folyamat végül is az 70