LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Diploma Leopoldinum 1703: Székesfehérvár Város Levéltárának tudományos emlékülése. • 1994. [LSZ 1994/1. 104-105. p.]

Diploma Leopoldinum 1703 Székesfehérvár Város Levéltárának tudományos emlékülése Székesfehérváron 1993. október 28-án a Városi Levéltár tudományos emlékülést szervezett a város újkori kiváltságai kiadásának 290. évfordulója alkalmából. Mivel az uralkodó, I. Lipót nemcsak Székesfehérvárnak, hanem Budának, Esztergomnak, Pestnek Székesfehérvárral egy időben, 1703. október 23-án adta vissza a szabad királyi városi jogot, a fenti városok levéltárosai az érintett városok önkormányzati küldötteiként vettek részt a tudományos emlékülésen és tartották meg referátumaikat. Az emlékülés programja a következő volt: Balsay István, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte az ülés résztvevőit: a városi képviselő-testület tagjait, a városi önkormányzat hivatalainak alkalmazottait, a városból megjelent érdeklődőket: pedagógusokat, tanulókat, a közgyűjtemények és közművelődési intézmények dolgozóit. A polgármester bevezetőjében hangoztatta, hogy Buda, Esztergom, Pest, Székesfehérvár a történelem folyamán közös sorsot élt át. Nemcsak közeli földrajzi egységek, hanem sajátos históriai kötődések fűzik össze őket: a székvárosi funkció, amelyet az újkorban fővárosunk gyakorol; a kiemelt királyi városi jelleg; gazdasági és társadalmi fejlettség, a művelődés és a (kultúra magasabb szintje a vidékkel szemben. A földrajzi közelség folytán azonos e városok tragikus múltja is. Szinte ugyanazon időben esnek ki a magyar államtestből és válnak az iszlám martalékává, de másfél száz esztendő után ugyancsak szinte egy időben kerülnek viszsza a keresztény Európa kebelébe. A polgármester által megadott történeti vázlathoz csatlakoztak az előadók. Elsőként Farkas Gábor, Székesfehérvár Város Levéltárának igazgatója tartotta meg előadását: A fehérvári jog és a fehérvári jogcsalád címmel. Előadásában hangsúlyozottan szerepelt, hogy a fehérvári jog a középkori magyar városfejlődésben modellként szerepelt. A várossá emelkedett települések az uralkodótól a fehérvári jogot vagy annak valamely számukra előnyös, gazdasági vonatkozását kérték. A fehérvári joggal rendelkező városok csoportja a fehérvári jogcsaládba tartozván, végezhette igazgatását, bíráskodását. Példának említette, hogy IV. László 1277-ben Sopron város polgárainak adott kiváltságlevelet. Ebben olvasható, hogy a polgárok kikerülnek a bárók, különösen a soproni ispán joghatósága alól, és pereikben a polgárok közös akarattal választott bírája ítélkezik a székesfehérvári polgárok szokása szerint. Igaz, hogy 40 esztendő múltán Sopronban a fehérvári jog gyakorlása mellett megtaláljuk a budai jogot is, hiszen,az ítélkezést a budai városi jogkönyv alapján végezték. Gajári, István: Buda sz. kir. város kiváltságlevele c. előadásában visszatekintett a török kiűzésétől a Lipót-féle diploma elnyeréséig, eltelt több mint másfél évtizedre. Ezt tette egyébként Benczéné Nagy Eszter: Pest sz. kir. város kiváltságai és Ortutay András: Esztergom sz. kir. város privilégiumai című előadásában is. Ezen előadásokból is kiviláglott, hogy a bécsi udvar a volt hódoltsági városokat a budai kamara embereinek felügyelete alá helyezte, akik igyekeztek a városok jövedelmeit a kincstár részére kamatoztatni. Történetietlen lenne azonban értékelésünk, ha nem látnánk meg a kamara embereinek — a lakosságot, különösen a vidéki népet sújtó rendelkezései mellett — az új be-104