LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bencze Cs. Attila: A XIV. Komárom Megyei Levéltári Nap: Esztergom, 1988. december 13. • 1989. [LSZ 1989/3. 103-105. p.]

Az időrendi áttekintés mellett sorra vette azokat a területeket, ahol a németség zárt tömbben élt: a Szászföldet, Szepességet, Beszterce vidékét, a nyugati határszél vármegyéit. Említette azt a III. Béla-kori adatot, amely szerint a király jövedelméhez az erdélyi vendégek óriási összeggel, 15 000 márkával járultak hozzá. Kiemelten beszélt azokról a városokról, amelyekben a német iparos, kereskedő, bányász polgárság jelentős szerepet játszott. Előadása nemcsak a magyarországi szakirodalom összefoglalását adta, hanem — különösen a XV. századra vonatkozóan — új kutatási eredményeiről is beszámolt. Csombor Erzsébet levéltári igazgatóhelyettes kutatásainak indítékával kezdte eddigi munkájának összegzését. A II. világháború alatti lengyel menekültügy forrásai Esztergom és környéke vonatkozásában még nem kerültek feldolgozásra. E hiány pótlására kezdte meg kutatómunkáját Esztergom megyei város polgármesteri hivatalának anyagában. De, ahogy az egy téma kutatása során nemritkán megtörténik, a szálak után Csombor Erzsébetnek is tovább kellett mennie. Egészen a Hadtörténeti Levéltárig. Kutatását még nem zárta le, így tulajdonképpeni összegzést nem is adhatott még ez alkalommal, de azt az eddigiek alapján is érzékelhetővé tette: fontos téma tisztázására vállalkozott, olyan események szálainak felgöngyölítésére, amely mind magyar, mind pedig lengyel részről — nem csupán a történészek körében — méltán számíthat nagyobb érdeklődésre. Kántor Klára levéltáros a családfakutatás forrásairól szólva elmondta, hogy az embert ősidők óta izgatta eredete, származása: kicsoda ő, kikkel áll rokonságban, honnan eredtek ősei, egyáltalán, hová is tartozik? Ezek a kérdések nem mindig csupán az ember természetes kíváncsiságából fakadtak. Voltak idők, amikor a származás anyagi s egyéb előnyökkel járt, vagy más időkben éppen származásán múlott az ember puszta élete. Az előadó szerint divattá vált manapság az ősöket kutatni: ez nem volna baj, ha némely kutatónkat nem csupán a „nemes ős" vadászata kötné le. Szomorú dolog azonban azt látni, hogy kutatónk elkedvetlenedik egy „inquilinus" vagy „colonus" bejegyzéstől. A hallgatóság a továbbiakban képet kapott a származástannal foglalkozó kutató munkamódszeréről, forrásanyagairól, illetve a segédletekről. Kántor Klára dolgozata végén feltette a kérdést: milyen előképzettséggel vállalkozhat valaki családfakutatásra? Válasza: ehhez elsősorban történelmi felkészültség kell. Ezen túlmenően — a források sokféleségéből fakadóan — megfelelő latin és német nyelvi, paleográfiai, oklevéltani, kronológiai stb. ismeretekkel is kell rendelkezni ahhoz, hogy a készítendő családfa adatai igazolhatók és kritikai negmérettetésükben állva maradók legyenek. Ortutay András, a levéltár igazgatója kutatásainak újabb „termését" árta a hallgatóság elé, tovább bővítve az 1848/49-es időszakról eddig tudott, esztergomi vonatkozású információinkat, amelyek részletes, önálló feldolgozása, egységes egésszé való ötvözése mind a mai napig nem született meg. így a mintegy öt gépelt oldalnyi „adalék" feltétlenül közelebb vihet az esztergomiak által régen várt „Forradalom és szabadságharcunk történelemkönyvé"-hez! Qrtutay András e dolgozatában a Prímási Levéltár forrásait hasznosítja, nevezetesen az itt őrzött Esztergomi Vikáriátus levéltárát. Ez gazdag levelezést tartalmaz a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, mind 1848-ból, mind a rövid 1849-es időszakból, amikor a minisztérium ismét az ország fővárosából irányította az ügyeket. Az előadó idézte báró Eötvös József 1848. aug. 7-én kelt levelét is, amelyben a haza szent ügyében az egyház támogatását kérte. De találunk itt más, a nagypolitikát kevésbé tükröző, ám helytörténetileg feltétlenül érdekes iratokat is. Ortutay András többek között a tavaszi hadjárat során Esztergomba 104